„Elfajzott” remekek, indexre tett alkotók
Később Entartete Kunst (Elfajzott művészet) címmel a Harmadik Birodalmat bejáró vándorkiállítást szerveztek a „német népre szégyent hozó" festményekből, grafikákból, szobrokból.
Max Beckmann, Marc Chagall, Otto Dix, Emil Nolde és még sok más híres avantgárd (impresszionista, expresszionista, dadaista, szürrealista vagy konstruktivista) művész alkotásait 1937-től – Joseph Goebbels birodalmi propagandaminiszter utasítására –szisztematikusan elkobozták, az állami tulajdonú gyűjteményekből száműzött művek egy részét azért jó pénzért külföldi gyűjtőknek, magángalériáknak értékesítették. A hitleri rezsim több száz alkotó húszezret bőven meghaladó művét „tette indexre”.
Mostantól az „elfajzottként” megbélyegzett művek mindenki számára megtekinthetőek abban az internetes virtuális galériában, amelyet a berlini Freie Universität „Entartete Kunst” névre hallgató kutatócsoportja hozott létre. (http://entartetekunst.geschkult. fu-berlin.de; http://datenbank-entartetekunst.geschkult.fu-berlin.de)
A több alapítvány által is támogatott kutatócsoportot nyolc évvel ezelőtt hozták létre. A projektet kezdeményező Andreas Hüneke szerint az adatbankkal elsősorban annak igyekeztek utánajárni, hogy a „kiszelektált” műtárgyak milyen kacskaringós utakon jutottak el mai tulajdonosaikhoz. Politikailag is igen kényes kérdésekről van szó: a nácik által indexre tett műveket ugyanis – szemben a hadizsákmányként vagy a zsidóktól elrabolt-elvett képzőművészeti alkotásokkal – nem kell visszaszolgáltatni egykori jogos tulajdonosaiknak. Ráadásul a nemzeti-szocialista rendszer által 1938-ban hozott, bármiféle kárpótlást kizáró törvény még mindig érvényben van. A helyzet abszurd: mivel az érintett állami múzeumok és közgyűjtemények lényegében önmagukat fosztották ki, ezért igazából nincs jogalapjuk arra, hogy politikai vagy rasszista üldöztetésre hivatkozva visszaigényeljék a ma már komoly értéknek számító műveket.
Az online adatbankban szörfölve rendkívül érdekes műsorsokra lehet bukkanni. Kokoschka 1920-ban festett Die Macht der Musik (A zene hatalma) című és a Drezdai Állami Képtár tulajdonát képező olajfestménye az „indexelés” után előbb bekerült a „nemzetközileg értékesíthetőnek” nevezett műveket gyűjtő schönhauseni kastélyba. Majd német magángalériásokat és zürichi műgyűjtőt is megjárva 1954-től egy eindhoveni múzeum tulajdona. Több alkotás egyébként visszakerült Németországba,Paul Cé zanne New Yorkban és Zürichben is megfordult festményét 1965-ben visszavásárolta az egykori tulajdonos, az esseni Folkwang Múzeum.
