Sade kifejezetten ritkán jelentkezik új lemezzel, legutóbbi stúdióalbumát 2000-ben (Lovers Rock) adta ki. Eddig is esemény volt tehát, ha új koronggal jelentkezett, pláne most, hogy kerek egy évtized szünet után született meg a Soldier of Love. A nigériai születésű brit énekesnő, Sade Adu – polgári nevén Helen Folasade Adu –csapatával karöltve már az első albummal (Diamond Life, 1985) bizonyította, hogy valami egészen különleges az, amit egy-egy dalba beletesz.

Az alap ugyan vérbeli r & b, de ezen felül kapunk egy csipetnyi soul-, blues-, dzsesszés pophangzást is a szerelem különböző fázisait és lelkiállapotait taglaló dalokban. Az ilyenre szokás azt mondani, hogy „Easy Listening”, azaz igazán kellemes a fülnek. Bármikor elővehető, hallgatható, igazi igényes háttérmuzsika. Ha valaki itt megáll, az is megkapja, amit akar. Ha viszont elmélyülünk Sade muzsikájában, szövegeiben felfedezhetjük a szofisztikált oldalát is. És pontosan ez az, ami Sade műveiben állandó: soksok elemből összeálló, elképesztő harmónia, szívvel, észszel összetéve.

Most sincs ez másképp, csupán hangulati váltás érzékelhető, egyfajta komor melankólia kíséri végig a dalokat – ötven körül a szerelmet minden bizonnyal még Sade is másképp éli meg, értelmezi és váltja át dallamokra, mint huszonöt évesen. Ez az újkori sötét hangvétel persze nem riasztó – szó sincs arról, hogy a szerelem katonája feladta volna –, inkább érzéki és titokzatos. Egyszerűen képtelenség tudálékos módon közelíteni a zenéjéhez, nem érdemes rágörcsölni. Adjuk fel, és hagyjuk, hogy „vezessen”. Talán még az első nótánál, a The Moon and the Skynál elgondolkozik az ember, hogy vajon Sting hogyan adná elő ugyanezt, de utána már csak hallgatja. Kellemes kanapé, egy pohár ital és női társaság különösen javasolt.