Szörnyű krapek vagyok, soha semmit sem találok – mutat őszintén a kívülálló számára felettébb kaotikusnak tűnő könyvtárszoba belsejére Juhász Árpád geológus, tudomány-népszerűsítő, könyvespolcnyi mennyiségű kötet szerzője. A pécsi születésű celebtudós hetven éve él Buda egyik csendes utcájában. Nyugodt polgári létükbe alaposan beletenyerelt a második világháború. A mostani könyvtárszobában anno sebkötözőhelyet alakítottak ki. A verandát a beköltözők eltüzelték, a könyveknek is lábuk kelt.

– Néhány kötetem maradt abbóla korból. Márai, Kosztolányi. Olvasnivalóért olykor az egy utcával arrébb lakó idős házaspárhoz jártam. Szerb Antal szüleihez – emlékezik Juhász Árpád, aki máig meghatottan gondol az Olcsó Könyvtársorozatra. A tenyérnyi méretű, puha fedeles könyvekre: aprópén zért hozták el a világirodalmat és a magyar klasszikusokat. Otthonának meghittebb helyén őrzi ezeket a példányokat. Egy másik félreeső pont a diáké.

– A hatvanas évek óta utazom.Elein te fekete-fehér képeket készítettem, majd az elsők között színeset. Nem tartom magam különösebben jó fotósnak, de utazásaim során kötelességemnek éreztem, hogy amit látok, másoknak is bemutassam. Minél élvezetesebb formában. Kilencvenezer diám vár feldolgozásra. Az elmúlt kilenc évben ebből huszonötezret sikerült lemezre menteni, de százéves koromig kellene élnem ahhoz, hogy mindegyik digitális formában is elérhető legyen.

Felsorolni is lehetetlen, mi mindent látott. Háromszor járt a Himalájában, négyszer az Andokban. Új-Guineában részese lehetett egy törzsi halotti tornak. Április elején tért haza legújabb útjáról. Kambodzsa, Vietnam és Laosz volt a soros célpont.

– Nincs túl sok szabad időm, alapvetően a filmjeimhez, könyveimhez szükséges köteteket lapozgatom, jegyzetelem ki a számomra fontos információkat – mondja.

– Történeteket, sztorikat keresek,amelyekkel élvezetesebben meg tudom ismertetni a nézőkkel és az olvasókkal a bemutatott helyeket, népeket, vallásokat.

A könyvespolc semmi különös, azt hiszem, nekem is ilyen van otthon, valamikor a kilencvenes évek fordulóján vettem, igaz, nem ér annyira fel. Juhász Árpádnál a polgári otthon négyméteres belmagasságát csurig kitölti a polc. Előtte több négyzetméternyi padlófelületen könyvek, folyóiratok, minden, ami segít a felkészülésben. A káosz közepén egy állólámpa és egy sámli. Ezen ül, miközben rendszerezi a szükséges tudást.

– Geológus vagyok, nálam a rétegek nagyon fontosak – mosolyog.

– A felül lévők a jelen számára fontosak, a könyvhalmok alja szintén nélkülözhetetlen, de lehet, hogy azt évekkel ezelőtt lapoztam át utoljára.

Polcfigyelő

A polcokon feliratok: idegenforgalom, Gyerekkönyvek, Földrajz, tudatalattomos (ide a filozófiai, pszichológiai kötetek kerülnek).

Rendet nem akar, mert az már nem az ő könyvtára lenne. Megemlíti a Kosztolányihőst, akit azzal leptek meg a szerettei, hogy új könyvespolcot építettek számára, s a polcokra rendszerezve felpakolták a könyveit. A megjutalmazott néhány napon belül belehalt a rendbe. Juhász árpádnak még temérdek a feladata a könyvhalmokkal.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.

KocSiS Zoltán