A szakma egyik piacvezető, a hét első felében megtartott eseményére eredetileg 11 országból 23 ezer kiállítót, szerzői jogszakértőt, könyvtárost, irodalmi ügynököt vártak. A vulkanikus hamu leginkább a könyvvásár díszvendégeit, az idei Piaci Fókuszt alkotó délafrikai íródelegációt sodorta magával: a meghívott negyvenhét alkotóból csak minden negyedik érkezett meg, a többiek egy része a sebtében összehívott „Nem-Londoni Könyvvásáron” vigasztalta magát, odahaza, Dél-Afrikában. Eljutott viszont Londonba az Életműdíj idei kitüntetettje, Antoine Gallimard, a világhírű Editions Gallimard kiadó elnöke.

A londoni könyvszemle fókuszában idén a digitális irodalom állt, amelyet John Makinson, a Penguin-csoport elnökvezérigazgatója „óvatos lelkesedéssel” közelít meg. Nagy-Britanniában az elmúlt évben a könyvkiadás 4-5 százaléka volt digitális jellegű. Makinsont három körülmény izgatja: a szerzői jog megsértése, az árazás és a közvetítő kiiktatása. A kalózkiadás természetesen nem újdonság a könyvkiadók számára, de a szerzői jogok megsértése mindeddig gazdaságilag elenyésző volt. Ahogy a Penguin vezetője fogalmazott, „egyelőre nem számít »coolnak«, ha valakinek több tízezer digitális könyvfájlja van”. A tartalom védelmét szolgáló, nagyon bevált Windows Media® digitális jogkezelő (DRM) platform arra utal, hogy ameddig a szakma vigyáz, képes lesz kezelni az ügyet.

Az árazás tekintetében John Makinson nagy különbséget lát az ingyenesség és az olcsóság között. „Az ingyenesség vonzereje nem csak abban rejlik, hogy nem kerül pénzbe, hanem a hitelkártyás fizetés, a regisztrációs folyamat kiesése miatt egyszerűvé is válik az ügymenet” – fejtette ki. A modellnek megvannak az ideológiai védőügyvédei a nyílt forráskód (open source) hívei között, akik a szerzőknek járó díjazás eltörlését követelik. Makinson szerint a Google terve, hogy minden egyes szót beszkenneljen, amit valaha leírtak, majd közkinccsé tegye a világhálón, óriási hirdetési bevételt generálna, de a tartalom ára, értéke másodlagos lenne. Más kérdésnek és a kiadók számára problematikusabbnak tartja Makinson az olcsóságot, azaz a tartalom leértékelését. A digitális vásárlók azzal érvelnek, hogy egy termék, melynek előállítása, szállítása és tárolása semmibe sem kerül, nem árazható be ugyanúgy, mint amikor egy szép, kemény kötésű könyv ott ül egy elegáns könyvesbolt polcán. Az igazság azonban az, hogy egy könyv kiskereskedelmi árában csak 10 százalékot képviselnek a nyomdászati, raktározási és mozgatási költségek. A többi –a megírás, szerkesztés, dizájn, marketing, reklámozás ára –nem tűnik el.

John Makinson nem tart attól, hogy a digitális gazdaság létükben fenyegeti a könyvkiadókat. Mégis tudomásul kell venni, hogy immár nem töltik be a szerző és a közönség közötti, kizárólagos szűrő szerepét. Amikor Steve Jobs néhány héttel ezelőtt San Franciscóban bemutatta az iPad-et, az iBookstore-ral, az elektronikus könyvesbolttal és az irodalmi iTunesszal 150 millió új fogyasztó perspektívája csillant fel a kiadók előtt. Mindenütt le lehet majd tölteni könyveket az iP-hone-okra, és nincs messze az az idő – gondolja a kiadói szakember –, amikor, legalábbis az Egyesült Államokban a teljes könyvfogyasztói piac 10 százalékát a digitális könyvek adják majd. A Penguin vezetője egyelőre nem tudja, mennyit ér meg az olvasónak az elektronikus forma, de különböző módszerekkel már azt próbálja meg felmérni, milyen digitális extrákkal lehet majd feltupírozni az e-könyveket.