Az idei már a negyedik Portfolio Points – negyedszer formálódik valamiféle, többnyire láthatatlan hálózat a pesti belvárosban azt demonstrálandó: a művészet igenis otthonra tud lelni a hivatalos kiállítótermeken kívül is. Füstös kiskocsmában csakúgy, mint bulihelyként is szolgáló művészmoziban, vagy éppen egy elegáns kávézóban. A Neopaint.hu és a Suppré Arthouse május 1-jéig tartó rendezvénysorozatának keretében több mint negyven grafikus, festő, fotós alkotóművész mutathatja meg munkáit a programban részt vevő negyven fővárosi helyszín valamelyikén. Hogy a Grand Opening éppen az Iparművészetiben, egy országos múzeumban van: áttörés.

Drez rövid szöveges üzeneteket, feliratokat rejt el egyébként is művészi igényű képein

A fokozott biztonsági óvintézkedéseket valamelyest magyarázza, hogy Flying Fortress, Rask, NikonOne, e357, Drez és Blick zászlóra tűzésével a hazai „nagymúzeumok” által eddig jellemzően negligált műfajok kerültek a megszentelt térbe: a jelen idő városi zsánerei. A writing, a street art, az ilyes eszközöket használó tervezőgrafika és az ilyesmit dokumentáló fotográfia. Ahogy Rask fogalmaz: a tigrisek. A felvetésre, hogy a vadállatokból nem lesznek-e így kezes kiscicák, vagyis hogy nem épp azt a tulajdonságukat vesztik-e el, amelyért szeretjük őket, határozott nemmel felel. Szerinte egyáltalán nem baj, hogy a látogató most az említett műfajok természetes lelőhelyén kívül eső térben láthatja ezeket a munkákat. Így legalább van idő gondosabban elmélyedni a városi művészet néhány elemében.

Azt meg már én teszem hozzá: kár, hogy éppen Rask melóira nem jutott elég fény. A nagyszerű writer most, ha úgy tetszik, kulisszatitkokba avatta be a nagyérdeműt térinstallációjával. Azt modellezi le életnagyságban, hogyan készülnek a városi művészek az alkotásra. Falramászással, meglapulással, a „line” figyelésével, az alkotásra legmegfelelőbb pillanat fülöncsípésére való készülődéssel, végül a kész rajz megszemlélésével. A festett valóság mögött pedig e357 lefilmezett valósága pereg, sajnos szintén gyér fényviszonyok mellett.

Az Iparművészeti földszintjének jobboldala viszont már szerencsére fényárban úszik. A főleg fontokkal, betűtípusokkal dolgozó, amúgy tervezőgrafikus Drez rövid szöveges üzeneteket, feliratokat rejt el egyébként is művészi igényű képein. Amelyeket nem lehet nem észrevenni, persze. Flying Fortress műveivel a street art nemzetközi élvonala is helyet kap az Iparművészetiben. Az 1992 óta alkotó FF az ő emblematikussá vált Teddy-katonáival (Teddy Troops) van jelen, mit is mondhatnánk: azt kapom, amire várok, talán csak a kiállított képek mennyisége hagy némi kívánnivalót maga után, de lehet, hogy mohó vagyok. Blick olykor szürreálisnak tűnő képeit, kvázicímereit is néztem volna még, s NikonOne tárgyai, például a remekül megfestett gördeszkalapok (!) vagy a szenvedély-hit-vadság szentháromságot nőalakban bemutató képek láttán is olyan érzésem van: étvágyat csinálnak csupán, de nem lakatnak jól. A legjobban azt sajnálom ezen munkák kapcsán, hogy nem lapozhatunk bele a Chase For The Fame című (fiktív) képregénybe, amely, ha létezne, egy graffitiművész életét mutatná be: csak a zseniális címlapokat láthatjuk.

A BPABC01 című projekt keretében az alkotó, e357 mások mellett a már említett művészekből is kiállítási tárgyat csinál. Huszonhat részes, Budapest-központú fotósorozatán a magyar utcai művészet egykori és mai meghatározó személyiségeit mutatja meg – arccal vagy arc nélkül, egy-egy saját fejlesztésű betű kíséretében, az angol ábécé ugyanis éppen huszonhat betűből áll. Az analóg technikával készült képek úgy beszélnek a writingról, illetve általában az utcai művészetről, hogy tulajdonképpen az alkotókat, az „urbánus művészpléjbojokat” mutatják meg, egyegy saját készítésű, lemeztelenítő vonalakból álló betűjük kíséretében. e357 egyébként maga is áttörésként értelmezi, hogy ez a fajta artisztikum bekerülhetett – ha nem is állandóra –az Iparművészetibe, s megnyugtat: az itt kiállítók teljesen szabad kezet kaptak, ilyenformán a kurvulás, a behódolás szóba sem jöhet. A néző betekintést nyer, a hitelesség mégis megmarad. Az utcai művészetek tekintetében ugyanis éppen az eredetiség és a hitelesség a legfontosabb. A tigrisek ezután is harapnak, ha kell. Ha nem.

Helyszínek, kiállítók, műfajok:

Kiadó Kávézó – Rapa & Rouge – festészet

Puskin Kávéház – Lanczinger Mátyás – rajz, grafika

Szimpla Kert – Szalay Péter – fotó ; Zemen Tamás – fotó

Trafó – Hoek & E – festészet

Cervantes Intézet – Gál Krisztián – grafika

Szóda – Hartl Nagy Tamás – fotó

Ibolya Presszó – Varga Zorán – fotó

K.A.S. Galéria – Herczeg Nándor – festészet

Toldi Mozi – Bodó Márton – fotó

Tűzraktér – S*10 produktumok – rajz, grafika (teljes lista: www.portfoliopoints.com)