Kósa Lajos után Győzike már nem is olyan vészes
Nem rossz kis antré, odaszegez a képernyő elé. A hétfő esti muhahának mondjuk már megágyazott az előző esti választási kabaré csakúgy, mint az aznapi Egyenes beszédben is tényleg nagyszerű Kálmán Olga az ATV-n: Kósa Lajost ennyit makogni (egyáltalán: makogni), hebegni, terelni, összevissza beszélni még sosem láttuk. Egyszer érdemes volna majd azt is megírni, hogyan próbálnak eliszkolni vezető politikusok egy kedves kis tévéstúdióból, mikor nem a legkényelmesebb kérdések tevődnek fel, vagyis amikor nem nyomható a propaganda ezerrel. A közéleti ember arra van trenírozva ugyanis, hogy a legtöbb helyen különösebb korlátozás és ész nélkül mondhatja az ő hülyeségeit, a mikrofonállvány meg bólogat ész nélkül, egyáltalán: egy nagy ész nélküliség az egész, mint egy előre lejátszott érettségi felelet. Előtteutána meg főcím, és akkor ezt nevezik televíziózásnak.
Kósa Lajos után Győzike már nem is tűnik olyan vészesnek, és hát nem is izzad bele annyira a reflektorfénybe, intaktabb személyiségnek bizonyul. Ahogy most ezt leírtuk, magunk is meglepődtünk ennen szavainkon.
Távol tartanánk magunkat a szokásos moralizálástól, hogy ha a tévések romarealityt akarnak mutogatni, menjenek ki talán az ózdi Hétesi-telepre, na, az real. Mint a „konyak meg a Rivotril”, olyan real. Már csak azért is felesleges volna a méltatlankodás, mert a tévések úgysem mennek el az ózdi putriba, csak mikor fennforgás van, becsületükre legyen mondva: akkor legalább elmennek. És azt a szólamot sem erőltetnénk, hogy istenkém, mennyit ártott ez a fiú a magyar cigánytársadalomnak azzal, hogy parvenü újgazdag életstílusát kell bámulnunk feszt, immár évek óta. Noha a főhős nemrég ünnepélyesen bejelentette: visszavonul. Társadalomtudósok értekeztek arról, hogy a Győzike-show-nak nincsen különösebb hatása a többségi társadalomban élő cigányképre, se nem javít rajta, se nem ront. Mások szerint meg egyenesen rombol. Mi pedig attól tesszük függővé, kinek hiszünk, hogy esik-e éppen, vagy édes napfény simogatja buta tévénézői, újságolvasói arcunk. Ma olyan napunk van, hogy elhiszszük: nem ártott a Győzike senkinek sem. Hogy eladta a családját két zebracsíkos tál lencséért? Pimf ügy, semmiség.
Evelyn fogyott, Virág megnőtt, a két felnőtt hangereje kicsit nagyobb lett – körülbelül ennyi az újratöltött Győzike-show újdonsága. A konfliktusok ugyanolyan kimódoltak, mint a régi folyamban. Gáspár Győző minibár méretű kishűtőt vesz négytagú családjának, Gáspárné Bea mindenen kiakad, gázspray-vel fújja le a férjének segédkező gyanútlan munkást, megy a ricsaj, a rajcsúr, a póz, a máz, a kamu, a cink, a tré, a mű.
A néző meg: néz.
Nem mintha ne lehetne feldobni a folyamot: beszáll Kósa Lajos, melegít: Süveges Gergő. Lesz ott olyan műsor, amire azt mondjuk majd: vaaahhh! Amúgy meg ne tévézzenek, mert a médiasav úgy marja szét az agyukat, mint a kromofág a dukkót. „Bazsi, te meg ne nyaljad már a sebességváltót!”