Van időnk, erőnk arra, hogy figyeljünk a körülöttünk élő egyéb lényekre? És most nem embertársainkra gondolok, mert azokkal jóval többet foglalkozunk, mint kellene. A növényekre, az állatokra, a gombákra, mindenre, ami körülvesz.

Nem mondom, hogy rendszertani mélységekben szükséges megismernünk a denevéreket és a rózsaféléket, minek is, de időnként ki kellene ülnünk, feküdnünk a természetbe, nyugodtan, ellazulva szemlélődni, hátha többre értékeljük, hátha jobban megértjük a flórát, a faunát, együtt és külön. A megértésben akár egyetlen nap is segít. Például a Föld napja.

Az első Föld napján, negyven éve (1970. április 22-én) Denis Hayes egyetemista kezdeményezésére 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez az esemény fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.

A figyelem azóta töretlen.

A bioszféra ennek ellenére pusztul, hiszen a túlnépesedett emberiség ipara brutálisan szennyez, az őserdőket is irtjuk, a sivatagok terjeszkednek, egyre több a veszélyes hulladék, az eső is savas, az óceánokban mind több a kosz és egyre kevesebb az élet.

Denis Hayes és barátai 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, ahonnan havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy az emberek városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját. Több mint 125 ország környezetért aggódó polgárai, civil szervezetei válaszoltak felhívásukra – Magyarország az elsők között csatlakozott.

Azóta minden évben fát ültetünk, rajzpályázatot hirdetünk, környezeti vetélkedőket, patak- és falutakarítást szervezünk. Ekkor szokták a gyerekekkel összeszedetni a zömmel a felnőttek által eldobott szemetet.

Az idei Föld napja talán még nagyobb súlyú, mint az eddigiek, hiszen 2010-et az ENSZ a biológiai sokféleség világévének nyilvánította.