Columbo. Rengetegen szeretjük ezt az indirekt dramaturgiájú szériát, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nehéz olyan időszakot találni a magyarországi tévéműsorban, hogy valamelyik országos csatorna ne szorítson neki helyet főműsoridőben, így a XXI. század hajnalán.

De mi az oka ennek a fenomenális sikernek?

A bűnügyi regények és filmek sablonokból építkeznek. Az aktuális sztorit egyszerűen bele kell helyezni a krimitörténet előre gyártott vázaiba: garantált recept. Azt állítják a Columbóról, hogy a szériák kötelező dramaturgiáját forradalmasította. Az alkotók persze nem találták fel a spanyol viaszt, csak éppen jókor, jó időben alkalmaztak egy kevésbé ismert formulát. Ez a jó idő a kora hetvenes évek amerikai televíziós forradalma volt (a Columbo pedig ennek egyik fő előfutára).

Ekkor próbálkoztak a detektívsztorik átértelmezésével. Fontossá vált, hogy a valóság viszszaköszönjön még egy sorozatban is. Ekkor kezdték el – minden bizonnyal a hirdetési piac tudatosodása nyomán – a társadalmi különbségek érzékenyebb ábrázolását.

Nemcsak a szemmel láthatóan szegény és pénztelen Columbo hőstettei kirívóak a gazdag Los Angeles-i, tehetős és a bűnbánás morzsáját sem mutató gyilkosokkal szemben, de New York-i társa, a fehér és kopasz Kojak megjelenése Harlemben is meglepetés: különösen, amikor fehér intrikusokat leplez le.

Ugyanebbe a vonulatba sorolandó Petrocelli, noha ő csak egy ügyvéd, indirekt nyomozgat, de erkölcsi hozzáállása megfellebbezhetetlen.

Ha európai kapcsolatot kellene keresnünk, akkor az „NSZK-ban” találjuk meg: a 281(!) részen keresztül nyomozó Derrick felügyelő legalább olyan moralista, mint tengerentúli társai. A derék germán zsaru villámgyorsan oldotta meg az ügyeket, mivel legtöbbször a hatvanperces játékidő tizennyolcadik-huszadik percében történt csak meg a bűntény. Néhány epizód erejéig a németek megpróbálták columbósítani a receptet, azaz a gyilkosságok az elején történtek a néző beavatásával. De mivel ezek a részek közutálat tárgyává váltak, visszatértek a bevált módszerhez.

Mindegyik hős a rossz ellen harcol, bárminemű félelem és megingás nélkül. Tévedhetetlenek, amit mondanak, axióma, nem is szuperhősi szint ez, hanem már isteni. Talán ezért is kellett a figurákat külsőleg tökéletlenre szabni, hogy mindenki azonosulhasson velük. Petrocelli sosem építi fel a házát, ömlenek hozzá a postán a kifizetetlen számlák. Columbo tétovaságában mindenki megtalálhatja önmagát, és a legrosszabb kocsmai viccek rendőrkliséi közül váratlanul kirobbanó lángelmét pedig elismeréssel csodáljuk.

A mese örök, csak éppen a jó és a rossz harca átalakult a szegény és gazdag ember összecsapásává. Az írók úgy modernizáltak, mintha csak rákok volnának: egy lépés előre, kettő hátra. Vissza a népmesék alapigazságaihoz.

A szigorúan vett bűnügyi sablonok alkalmazása során a Columbosorozat sokkal merészebb, mint a Kojak vagy a Petrocelli, talán ezért is öregszik a széria sokkal jobban, mint bármelyik másik az utóbbi négy évtizedből.

S a Columbo nem klasszikus tévésorozat, hiába sugározták 1971 és 1978 között szezonális rendszerességgel (1989 és 2003 közöttiek ritkábban készültek), az egyes epizódok nem a 42 perces slotba igyekeztek, hanem egész estés produkcióknak, az egyes darabok 73–93 perc hosszúak. Merem feltételezni, hogy a forgatókönyv határozta meg a játékidőt, nem kellett felesleges, úgynevezett fillerjeleneteket beleerőszakolni, de ugyanennél az oknál fogva nem kellett fontos szekvenciákat sem eltávolítani.

A dramaturgiai formára már voltak korábbi példák az irodalomban. A szakzsargonban inverted misteryként (fordított rejtély) ismert formulával R. Austin Freeman brit író is kísérletezett a XX. század első évtizedeiben: novelláiban az alkalmazott narratíva lényege, hogy az olvasó ismeri a gyilkost, tudja, hogyan történt a bűntett, majd a rendőr megjelenésével végigkíséri a nyomozást. Ezt a módszert gondolta tovább James M. Cain is a harmincas években. Richard Levinson és William Link, a sorozat két alkotója és alapírója még csavart egyet a recepten: a nyomozó nem kezd el információkat gyűjteni, hanem szinte megjelenésekor képben van, azonnal kitalálja, ki az elkövető. Fordítva áll neki a nyomozásnak, csupán azért kutatgat, hogy a konkrét bizonyítékokat megszerezze. Ha az nem sikerül, akkor marad a blöff. Pszichológiai tanulmánynak sem utolsó egy­egy Columbo­eset: egy látszólag együgyű és szórakozott ember kijátssza az érzéketlen szociopaták tökéletesnek hitt terveit.

A kisember odacsap. Méghozzá kegyetlenül.

Tulajdonképpen ezért jó minden egyes Columbo­ epizód: nem azon kell izgulnunk, hogy vajon rájön­e arra, amit mi úgyis tudunk, hanem az az érdekes, hogyan fogja leleplezni a nyilvánvaló bűnösöket. Amint felfedez egy apró ellentmondást, rögtön az elkövetőhöz fordul segítségért, persze gon­dosan adagolva a tényeket, a végére hagyva a „csak még valamit” csattanókat.

Sokan hasonlítják James Bondhoz is Columbót: ha egy gyilkos megunná a kérdéseket, és lelőné az okvetetlenkedő nyomozót, nyilván nem élné túl, ahogy őfelsége titkos ügynöke is belehalna egy szimpla pisztolygolyóba. A szimplaság helyett alkalmazott szellemi hadviselésnek viszont minden darabkája mesteri az olasz zsaru esetében. És ez az, ami miatt Columbo ma is modern. A bűnösök, gyanított elkövetők korunk társadalmának továbbra is haszonélvezői. Mifelénk biztosan.

Columbo felesége

Bár nagyon sokszor utal Columbo a személyére, sosem tűnik fel a képernyőn a szeretett asszony. Születtek különféle összeesküvés-elméletek is, például, hogy a nyomozó felesége csak kitaláció. Amikor 1978-ban befejezték a szerializált időszak forgatási munkálatait, az NBC gondolt egy merészet és elindította a Mrs. Columbo című sorozatot, Kate Mulgrewval a főszerepben. Columbóné újságíró, aki szabadidejében hobbinyomozóskodik. De mivel az eredeti Columbo alkotói nem kis ellenszenvüket fejezték ki, hovatovább imázsrombolás miatt perrel fenyegetőztek, 13 rész után szép csendben elaltatták a produkciót.

Adatlap

Cím: Columbo

Műfaj: krimi

Eredeti sugárzás: 1968. február 20–2003. január 30.

Epizódok száma: 69

Játékidő: 73, 85, illetve 93 perc

Évadok száma: 14 (Pilot, 1–8. évad 1968 és 1978 között: NBC , 9–14. évad 1989 és 2003 között: ABC)

Magyar sugárzás: MTV, Tv2, Viasat3, RTL Klub, AXN Crime

Főszereplő: Peter Falk (magyar hangja: Szabó Gyula)

"Gyilkosok" alakítói: Leonard Nimoy, Robert Culp (háromszor), Jack Cassidy (szintén három alkalommal), Ross Martin, Ed Begley Jr., Tyne Daly, William Shatner (kétszer), George Hamilton (ő is kétszer), Patrick Mcgoohan (sokszor), Robert Vaughn, Laurence Harvey, Clive Revill, Hector Elizondo, Nicol Williamson, Ruth Grdon, Janet Leigh, John Cassavetes, Ray Milland, George Wendt, Johnny Cash, Martin Landau, Donald Pleasence, Louis Jourdan, Vera Miles, Roddy McDowall, Faye Dunaway, Fisher Stevens, Rip Torn, Billy Connolly, Ian Buchanan, Dick Van Dyke, Jose Ferrer, Oskar Werner, Richard Kiley, Robert Conrad és Theodore Bikel.

Peter Falk felesége, Shera Danese hat Columbo-részben is szerepelt.

Steven Spielberg és Jonathan Demme is rendezett columboepizódot.

DVD-n jelenleg – a klasszikus magyar szinkronnal – nyolc évad érhető el a Select Video gondozásában.

Beszéljük meg!

Beszéljünk arról, vajon mi a régimódi krimisorozatok népszerűségének a titka. Kommentáljon a neten: www.nol.hu/magazin.