Kezdjük legalulról, vagyis mondjuk a bonyhádi Völgységi Múzeum site-jával. Lehet, hogy van ennél is bénább, de nem valószínű. A honlap a küzdelmes 90-es évek legkínosabb pillanatait idézi: a bal felső sarokban egy postabélyeg nagyságú, nagyíthatatlan kép a múzeum épületéről, az alatta lévő felületen jórészt az adónk 1 százalékáért kuncsorognak. Értjük mi, hogy kell a pénz, de lehetne diszkrétebben is és mondjuk úgy, hogy először megmutatjuk, mire fel kérnénk. Nos, ha nem is könnyen, de megmutatják: az állandó kiállítások című menüpont alatt egy végeérhetetlen, wordben írt szöveg található megnyithatatlan képekkel, az időszaki kiállítások pont alatt viszont nem több (igaz nem is kevesebb), mint egy cím, egy kép, valamint az, hogy megtekinthető 2010 májusáig. A cím az, hogy Ezeréves India, a képen meg mi más volna látható, mint a Tádzs Mahal, de mivel szinte biztos, hogy a Tádzs Mahal nem fért be a bélyegképen látható házba, fogalmunk sincs, mit mutatna a tárlat.

Hasonlóan szomorkás a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum oldala, igaz, itt legalább meg lehet nyitni a múzeumot ábrázoló képet. A kiállításokról szóló menüpontokat viszont nekünk nem sikerült, mindig csak azt a választ kaptuk, hogy Not Found, tehát lövésünk sincs, mit óhajtanak bemutatni. Azt viszont pontosan a tudomásunkra hozzák, hogyan zajlott a régészeti, a néprajzi, a történelmi stb. osztály története és kik a munkatársak, csak az a baj, hogy minket ez speciel nem nagyon érdekel. Tételezzük fel azonban, hogy technikai hibáról van szó, amit majd kijavítanak, de megjegyeznénk, hogy ha már kijavítják, az Aktuális menüpont alól egyúttal kivehetnék a 2005-ös, meg 2007-es képgalériákat.

Az Esztergomi Bazilika és Főszékesegyházi Kincstár honlapja lényegesen jobb ezeknél, bár még mindig a 90-es években vagyunk, plusz felhívnánk a szerkesztők figyelmét, hogy a német, az angol és az orosz az nem nyelvezet, hanem kifejezeten nyelv. Emellett itt is az a gond, ami túlságosan sokaknál: többet kell lépegetni, mire az ember meg tudja, mi valójában az attrakció, például át kell esni egy szövegen, amely, dacára, hogy 2010-et írunk, és ez egy honlap, úgy kezdődik, hogy „Ott ahol a Duna folyam délnek fordul...” Ennél lényegesen jobb a keszthelyi Balatoni Múzeum oldala. De azért még ez is csak az alsó középmezőnybe fér be: nem túl tetszetős, de legalább kulturált és áttekinthető. Vannak persze súlyos mulasztásai, például három olyan eseménynyel nyit, amely már lezajlott. Ebben a múltba révedésben egyébként is konzekvens, a „kiállítás előzetesnek” például arról kéne szólnia, hogy mi lesz, itt viszont az ajánlatként felsorol produkciók fele már ugyancsak lefutott.

Vannak persze kifejezetten jó példák, amelyek közül e helyütt a szegedi Móra Ferenc Múzeum honlapját ragadnánk ki. A szolid, de szép kiállítású site már a XXI. század szülötte, szerkesztői érzik, mire harap az online látogató, plusz látszik, hogy folyamatosan gondozva van. Kicsit bővebben: nem azzal nyitnak, hogy ki az igazgató és a gazdasági vezető, meg hogy adjunk nekik pénz hama-hama, hanem direkte azzal, hogy a házban mi, mikor látható. Pedig látszik, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, mint nyugtázhattuk, mostanában éppen önkéntes tárlatvezetőket keresnek, nagy erőkkel.

A most áttekintett produkciók csúcsa azonban minden kétséget kizáróan a herendi Porcelánművészeti Múzeumé. Lehet, hogy van még ennél is jobb, de nem valószínű. A site gyönyörű, informatív, kényelmes, modern, és pontos, minden nyílik, mozog, színt vált, zenél rajta –nem véletlenül lett az Év Honlapja 2008-ban. Nyilván lehet erre azt mondani, hogy egy világhírű cégnek persze könnyű, egy kisvárosi önkormányzatnak pedig nehéz, mondjuk is, de változatlanul fenntartjuk: az, hogy valaki milyen fokot ér el a remeklésben és a szerencsétlenkedésben, nem biztos, hogy csak pénzkérdés.