Az egyesült Európa úttörője
Szükség is volt rá, hiszen míg mások közvetlen környezetükből gyűjtötték az íráshoz szükséges élményanyagot, addig Márait főként az utazásai emelték jelentős íróvá. Az utazások, felfedezések ugyanis szellemi lenyomatként épültek be a cikkeibe, verseibe, regényeibe. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Helikon kiadó közös szervezésében immár negyedjére rendezte meg a hagyományos Márai-napot, mely idén az író városait vette számba Bécstől Salernón át San Diegóig.
Hamarabb értette meg az egyesült Európa jelentőségét, mint bármelyik olvasója. És bizony kézzelfoghatóbban, átélhetőbben jeleníti meg a mai olvasó számára is az amúgy átláthatatlannak és bürokratikusnak tűnő politikai képződményt. Márai az utazásaival, a visszaadott élmények gazdagságával csap reklámot az értékekben dúskáló Európának, és tegyük hozzá: a világnak is. Bécs, Berlin, Párizs, London, Nápoly, és az örök város: Kassa – mind-mind az élhető, egy egész életformát jelentő Európát jelentette és jelenti most is általa. Más kérdés, hogy a korábbi élménygyűjtő, bekebelezési vágy az emigráció után a hontalansággal kötődik össze. Az utazásokba beszivárog a kényszeredettség, a menedék keresése, s felbukkan, ami addig szinte elképzelhetetlen volt: a honvágy. Nincs haza, csak tartózkodási hely – állapítja meg keserűen, s egyre több minden emlékezteti az elhagyott otthonra. (A Posilipóban például a Rózsadombot véli felfedezni, egyegy utcában pedig Budát.)
Az egyre nagyobb irodalmi karriert befutó írót születésének 110. évfordulóján maga Európa is köszöntötte. Velencéről, Firenzéről és Rómáról az olasz Montresor Nikoletta irodalomtörténész, az idegeneket oly nehezen befogadó Párizsról (mely jövő héten egy konferenciával emlékezik meg róla) Paule Roudaut, a francia nagykövet felesége beszélt, aki leginkább olvasóként tette tiszteletét. A Salernóban hagyott nyomokról Greksa Erzsébet, az Olasz–Magyar Kulturális Társaság elnöke, a szülővárosról pedig Roman Sorger. Kiderült, hogy a 2013-ban Európa kulturális fővárosává váló Kassának egyik hívószava épp Márai lesz.
– Ahogy Prága saját szerzőjeként kezeli Kafkát, holott német volt és egy egy szót sem írt csehül, úgy vagyunk mi Máraival, holott ő sem beszélt szlovákul, de mindig ide tért haza – magyarázta Sorger, aki szerint a Kassai őrjárat című műre úgy tekint a legtöbb kassai, mint egy bédekkerre. A szülőváros a két irodalmi zseniről rendez kiállítást, tart konferenciát, mutatja be mindkettőjük életpályáját (Márai szülőházában nyílik a PIM-el együttműködve nagyszabású tárlat).
Külön rendezvénysorozatot szentelnek Márai és a média kapcsolatának, mely utóbbi nem csupán fórumot, megjelenési helyet jelentett a szerzőnek, de szabadságot, kötelességet is. Márai akkor is a saját nevén szerepelt a Szabad Európa adásaiban, amikor ez már komoly veszélyt jelenthetett otthon maradott szeretteire, emelte ki Sorger. Mindez nem véletlen, hiszen ha már a politikának adósságai vannak e téren, akkor mindezt talán pótolhatja az irodalom:Márai lehet az a kapocs ugyanis, amely közelebb hozza Szlovákiát Magyarországhoz, és egyben Európához is.
A Márai-nap hagyományosan nemcsak az előadások, filmek és színházi produkciók napja, hanem az új könyvek bemutatásáé is. Hosszú-hosszú idő után veheti kézbe az olvasó nyomtatott formában a Kalandot, Márai egyik legnagyobb sikert aratott színművét, és Halotti beszéd címen végre az összegyűjtött versek (benne öt új, kötetben eddig nem közölt költeménnyel) is bekerülhetnek a gyűjteményünkbe.
