A fesztivál legfőbb erénye ugyanis az, hogy ritka találkozásokra ad alkalmat a szerzők és a versolvasók között. A Kölcsey Kongresszusi Központban tartott rendezvény első napja a magyar–olasz irodalmi kapcsolatok jegyében telt: a meghívottak között voltak a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Költőverseny szervezői, valamint a Tempevölgy folyóirat szerkesztői és szerzői. A beszélgetés alaphangját Cserép László, a költőverseny titkára adta meg, aki azt mondta, hogy az emberek a verset nem olvassák, nem szeretik és nem értik, de mégis múlhatatlan és örök az iránta való igény. Szinte bizonyítékképpen mutatták föl a fesztivál díszvendégének, Csoóri Sándornak a debreceni önkormányzat támogatásával közelmúltban kiadott, első olasz nyelvű kötetét, amelyben Sztanó László fordításában olvashatók a költő versei. Ugyancsak a ritka találkozások közé sorolom az Olaszországban élő Tomaso Kemény magyar költő bemutatkozását, akiről – bevallom – korábban még soha nem hallottam. Menti a helyzetemet a műsor házigazdájának, Antall István irodalmi szerkesztőnek a vele kapcsolatos megjegyzése, miszerint hiába telt el húsz év a rendszerváltás óta, sok emigráns magyar irodalmár sajnos még mindig nincs jelen a hazai irodalmi köztudatban.

Szintén az olasz vonatkozású élményeit osztotta meg a hallgatósággal Szőcs Géza költő, író, drámaíró, akiről megtudhattuk, hogy Zuhanás előtt című versét magyar és olasz nyelven kőbe vésték Arpino városában. A dél olasz település olyan nagy becsben tartja a költészetet, hogy egy hétre minden évben vendégül látnak egy költőt, akitől cserébe verset kérnek, majd a művet a kisváros valamelyik pontján kőbe vésik: évek alatt így jött létre a Libro Pietra, az arpinói kőkönyvtár. Szőcs Géza az első magyar, akit meghívtak oda.

A rendezvény második napján az idén nyolcvanéves Csoóri Sándort köszöntötte Debrecen városa, amelytől a költő ajándékképpen mézes kalácsot, kisüsti pálinkát és sok szeretetet kapott: az őt köszöntők befogadására a Kölcsey bálterme kicsinek bizonyult. Meg is hálálta mindezt azzal a megjegyzéssel, hogy ha a városoknak udvarolni lehetne, akár a lányoknak, akkor az ő első számú jelöltje Debrecen lenne. E nász ügyében a fesztivál arról győzhette meg Csoórit, hogy a frigy már meg is köttetett, hiszen a költő nem akármilyen ünneplésben részesült – Debrecenben még több napos versmondó versenyt is rendeztek a múlt héten, amelynek keretében csaknem ötszáz általános és középiskolás debreceni diák mondott Csoóri-verseket. A köszöntésen részt vett Kósa Lajos polgármester is, aki többek között azt mondta, hogy a kulturális élet politikai szekértáborokba való szervezése bűn, hiszen ha egy vers jó, ha jelentős, akkor mindegy, hogy a szerzője baloldali vagy jobboldali-e.

Ezt csak Pósa Zoltán író, költő, újságíró miatt említettem meg, akinek a fesztivál első napján olvasták föl a Csodaszarvas című versét, s közvetlenül a cím után elhangzott egy dátum is: 1963. május 31. „Segíts Csodaszarvas, Szittyák őskirálya”, hangzott el a vers utolsó sora, majd Pósa Zoltán arra intett miket, hogy nézzünk utána, ki született 1963. május 31-én. Tűnődtem rajta, kinek a születésnapja lehet ez, s mivel nem jöttem rá, megkérdeztem magát a szerzőt. Orbán Viktoré, felelte Pósa Zoltán mosolyogva.

Ja, persze.

Képzelem, hogy’ röhög most a markába Lenin elvtárs Majakovszkij szobájának falán.

Turi Gábor, Debrecen volt kulturális alpolgármestere, a költészeti fesztivál ötletgazdája egy internetes közéleti portálon nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között az olvasható: a rendezvény eredetileg a legmagasabb szinten kívánta elősegíteni a versírók és az olvasók találkozását, de szerinte az elmúlt években az eredeti célkitűzésektől eltérő irányt vett a fesztivál. Horizontja hazai viszonylatban is beszűkült, az első vonalbeli költők szerepeltetését felváltották a művész-közönség találkozók, évfordulós ünneplések, irodalmi műsorok, helyi érvényű estek. Hozzátette: érzékelhetik a különbséget, akik jelen voltak az első fesztiválok felfokozott médiafigyelemmel kísért, s a város szellemi elitjét megmozgató estjein. Végül kijelentette: az utóbbi évek programjaival már nem tud közösséget vállalni.

A vasárnapi költészet napja alkalmából az ország számos településén tartottak megemlékezést, koszorúzást, versmondó versenyt, felolvasást. A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon. Megkoszorúzták a költő budapesti emléktábláját egykori lakóhelyén, a ferencvárosi Gát utca 3.-ban. Ugyanitt Galkó Balázs színművész 10 órától József Attila összes versét olvasta fel.

A rendezvény második napján az idén nyolcvanéves Csoóri Sándort köszöntötte Debrecen városa