Ahogy az első két alkalommal – 1988-ban és 2005-ben –most is Mártha István zeneszerző improvizációi kísérik majd a felolvasást, sőt, hogy mennyire nincs új a Nap alatt: Galkó ugyanabban az öltözetben, mi több, ugyanabból a szavalófülkéből mondja el a verseket, mint annak idején a Fiatal Művészek Klubjában és az Új Színházban.

Rafinált keresztkérdésünkre, miért éppen egy monstre felolvasással emlékezik József Attilára és a költészetre magára, Galkó röviden annyit mondott: miért ne? Hosszabban annyit, hogy egy versében már Spiró György is megírta: „Valami olyat kéne tenni, aminek nincsen oka semmi”. Mindehhez még hozzátette, hogy ő speciel így tiszteleg József Attila és munkássága előtt.

E mostani jeles alkalomra a ház udvarára fűthető sátrat állítanak, a büfében pedig az úgynevezett József Attila-menüt kínálják a közönségnek: libacombot és kuglert. Több ilyen jeles alkalom azonban nem lesz, ez a az utolsó. –Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza – magyarázta döntését Galkó Balázs.

Galkó harmadszor is szaval