Tudjuk jól, az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá’) a vécéablakban. Velünk van, mikor a villamoson utazunk, mikor a kocsma teraszán fröccsözünk, mikor a repülőtéren várakozunk, unalmas focimeccsen, fürdőkádban, APEH-előszobában, és persze akkor is kéznél van, mikor azt a rafinált zöld szeműt várjuk a Liszt-szobornál, aki persze nem szokott jönni (időben semmiképp). Az igazi könyv társsá lesz, elszakíthatatlan testvérré. Az igazi könyv legalább egyszer már belehuppant a fürdővízbe, a Tiszába, a Balatonba vagy a Földközi-tengerbe, rongyos, lompos és bozontos, persze pörköltszaftpecsétet hord magán és vörösbortól maszatos.

De ha éppen nyugovóra tér a könyv a polcra, mert átmenetileg hűtlenek lettünk hozzá, hát hol és hogyan pihenjen szegénykém?

Erre a kérdésre különböző iskolák más-más válasszal szolgálnak. Egyesek szerint a könyvnek a polcon ábécé sorrendben illik pihennie, Mikes Kelemen gerince szigorúan feszüljön Mikszáthéhoz, Hajnóczy Halász Gáborhoz, és így tovább... Ezeket az egyeseket hívjuk „lakáskönyvtárosoknak”, s róluk szokott eszünkbe jutni a nagy író azon gondolata, hogy a világot nem a szörnyetegek, hanem a túlságosan normális emberek teszik tönkre. Egy másik iskola a könyvek méretei szerint csoportosít. A harmadik a sorozatokba szerelmes, inkább szörnyű halállal hal, mint hogy megbontsa az Olcsó Könyvtár, a Mérleg, az Európa Zsebkönyvek, A Világirodalom Remekei, az Albatrosz Könyvek, a Jókai Összes vagy a Skandináv Krimik pompás sorát. Aztán van, aki két sorban tárolja a polcon a könyveit. Van, aki feltornyozza (IKEA-iskola). Van, aki a sorok tetejére is fektet köteteket, hogy kitöltse a tátongó űrt. Van, aki képeket tesz a könyvek elé a polcra. És olyat is láttam már (konkrétan egy párizsi McDonald'sban, Molière-összes), hogy a polchoz vettek műkönyvet, vagyis egy üres kartonmakettet, amelyet kívülről a könyvsor fényképe borított.

Most röviden beszámolok a számomra mérvadó iskola véleményéről. A magyar irodalmat az igazi könyvember a hálószobájában tartja, mert együtt akar álmodni Krúdyval, Szép Ernővel és Füst Milánnal. Biblia, Káma-szútra, Ínyesmester, Berend Kártyalexikona és Skinner borkönyve az éjjeliszekrényen. Helytörténet, enciklopédia, szótár, irodalomtörténet és filozófia a dolgozószobában. Világirodalom: nappali. Gasztronómia egy külön konyhai stelázsin. Krimi, sci-fi, horror és Rejtő Jenő a vécén és a fürdőkád mellett.

Cserna-szabó András (1974)

József Attila-díjas (2010) író. Könyvei: Fél négy (1998), Fél hét (2001), Félelem és reszketés Nagy hályogon (2003), Puszibolt (2008), Mérgezett hajtűk (2009).

Polcfigyelő

És egy alapszabály: könyvet nem kímélünk. A könyv egyszerre élvezeti cikk és munkaeszköz: ér benne aláhúzni, ér jegyzetekkel összefirkálni, ér szamárfület hajtani belé, ér leenni, leinni, telefonszámot írni a fülére. Egyet nem ér: kölcsönadni. Mert akkor talán az a valaki, akinek kölcsönadtuk, kímélni kezdené, és azután a mi szegény könyvünk bizonyost úgy érezné, már nem szeretik, már kutyába se veszik őtet.