Itáliában alkották meg az első vízjeleket, úgy 1280 körül. Akkortájt vasból, rézből és bronzból készült ez az azonosító jel, amely alapvetően a papírkészítő munkáját minősítette. Az első papír 1310-ben érkezett hazánkba, benne az első vízjellel. A pápa követe küldött papírra vetett üzenetet az erdélyi püspöknek, ami szokatlan, hiszen a hivatalos iratok akkor pergamenre íródtak. Ha csak egy évet is késik ez a papír, akkor nincs a hármas ünnep. Így viszont van mit közszemlére tenni a papírtitkainkat, vízjeltörténelmünket bemutató négy – a Magyar Országos Levéltárban, Budapest Főváros Levéltárában, a Bélyegmúzeumban és az Országos Széchényi Könyvtárban – e héten nyíló kiállításon.

Az 1310-es debütálást követően kétszáz éven át külföldről érkezett hozzánk a papír, de 1510 körül nagy dolgok történtek, hiszen elindult az önálló magyar papírkészítés, önálló magyar vízjelekkel megspékelve. A magyar kreativitás már ekkor is megnyilvánult. A következmény: a levéltárakban ma is rengeteg olyan papíralapú dokumentum van, amelyet nem tudnak azonosítani, mert még nem fejtették meg a vízjelét. Idő pedig lett volna rá, hiszen kétszáz éve itthon is kutatjuk a vízjelek jelentését.

A történelmi Magyarországon elsőként a lőcsei papírmalom használt vízjelet, de hogy milyet, azt senki sem tudja.Még Pelbárt Jenő, a Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság elnöke sem, pedig őt nagyon izgatja ez az elsőség. Annyit tudunk, hogy a lőcsei malom 1530-ban leégett, majd hamarosan az ottani levéltár is elhamvadt. Hiteles vízjele nincs meg, de Pelbárt Jenő reméli, hogy valamelyik felvidéki levéltárban rábukkan egy lőcsei illetékességű papírra. Addig csak sejti, hogy az első magyar vízjel egy kettős kereszt lehetett. (Egy 1546-os brassói dokumentum koronás gyökeret formázó vízjele tekinthető a lőcsei megtalálásáig az első hazai vízjelnek.)

A korai vízjelek városi címereket ábrázoltak, később a papírmalom-tulajdonosok családi címere került a papírba. Idővel divatosak lettek a szentábrázolások, a kereszt és más vallási témájú jelek – ilyen volt a reformátusok fő jelképe, a pelikán, vagy a jezsuiták által használt IHS rövidítés –, de állatok is, mint a róka, a szarvas, a ló vízjelbe kerültek.

A történelmi Magyarországon 200 papírmalom működött, ezek az évszázadok alatt 150-200 ezer vízjelet használtak – a változatokkal együtt másfél millió vízjel készülhetett itthon. Pelbárt Jenő szerint egész Európa tele van magyar vízjelekkel, csak épp a jelentésüket nem tudják a külföldi kutatók. A motívumok megfejtése, rekonstruálása ugyanis nehéz munka. Napjainkban nem divat már az ilyen papír, néhány cég rendel csak effélét, alkalmanként. Meglévő kincseink bemutatására szolgál az interneten fellelhető Magyar Vízjel Adatbank, amely az Országos Széchényi Könyvtárban most pénteken nyíló Hét évszázad papírtitkai című bemutatóval egyidőben lesz majd elérhető. A kiállításon ezer vízjel – ferencjóskás, Mona Lisás, halászbástyás, országházas – lesz látható. De ott lesz Bolyai János Appendix című művének egy példánya is, amely fölkerült az UNESCO Memory of the World nevű listájára. Ugyanis Bolyai világhírű matematikai művét is vízjeles papírra nyomták anno.

A lékai papírmalom címervízjele