Éljen a funk!

A kávéház vigasztal, ápol és eltakar – írta egykor Molnár Ferenc, ilyenformán tehát a kávéház volna a haza, és hát egy író mi mást írhatna az irodalmi kávé- és papír-, valamint tintamérő helyekről, a hírlapok valódi műhelyeiről. Hiszen hálás. A kocsmákról már más maximák vannak forgalomban, a lehúz-altat-befed hármas egysége elég népszerűnek mondható, ez is egy hazafogalom, ha úgy vesszük.

De kocsma és kocsma között jelentős különbségek lehetnek, aminthogy vannak is, egy rákosrettentői resti és egy belvárosi kultúrkocsma között például, bár előbbi is lehet meghitten szörnyű, dekadensen világi, l.: otthonos.

A Ferenczy utcai Csendes Létterem egy megelőző inkarnációjában étterem volt, ahol – hogy a Kultúrpart című portál szerzőjét idézzük – „piros népi filcmellényben hozták ki a tatár bifszteket a büdös hónaljú pincérek”. Most már nincsenek izzadó főurak, és hiányoznak az egykor Fiume néven irodalmi kávéházként fungáló helyről az írók is – bár ez utóbbira nem vennénk mérget, mert ki tudja például, hogy ott, az a húszas éveiben járó, jegyzetfüzetébe elmélyülten körmölő kislány nem az Új Magyar Nagyregényhez vázlatol-e éppen. Vagy esetleg hogy a kettővel mellettünk lévő asztalnál hevesen vitázó két srác nem az ideális tárcanovella sajátosságait illetően csap-e össze.

Amúgy nincs is olyan, hogy ideális tárcanovella.

A Csendes tele van, úgyhogy egyből rácáfol a nevére: hangos. És tapasztalat, hogy majdnem mindig tele van. Szamosi Péter, a hely programszervezője azt mondja, épp a mai, a keddi az egyik legerősebb klubnap, ilyenkor van a Magyar Hangja című sorozat, amelynek keretében DJ-k régi (rendszerint kis-) lemezeket játszanak. A sorozatot a Budapest Brakecsokkerz nevű DJ-csoport tagjai, Haze, Kanadakáosz, Shuriken és Suhaid indították el, az ötlet pedig, hogy az ő „posztolásukkal” heti fix est legyen a projektből, nem sokkal a Csendes megnyitása után vetődött fel.

– Idővel kicsit „kikoptak” a srácok, de jöttek a helyükre újak, fiatalok, második generációs Tilos-DJ-k, mint Gandharva, Von Yodi, mindannyian lemezgyűjtők. De beszélhetnénk Hanglemezbarátról is, vagy a Fúzió rádiós Bemről, aki gramofonkollekcióját mutatja be időről időre nálunk – így Szamosi. Vagyis vetésforgóban működik a klub, az összekötő kapocs a lemezlovasok között: a régi magyar kislemez. Legyen az funk, soul, beat vagy éppen dzsessz. A közönség egy része tudatos törzslátogatója ezeknek az esteknek, hiszen ma Budapesten nincs olyan rendszeres klub, ahol a vendég biztosra veheti, ha beül, az ántivilág zenéire sörözhet, borozhat, miegyéb. Sok külföldi is eljön ide, nekik egyes tárgyakról szabályosan kiselőadást kell tartani, mert nem nagyon értik az enteriőrt. A nyugati, főleg az amerikai fiataloknak nagyon furcsa a viszonyuk a régmúlt rekvizítumaihoz, idegen nekik ez a fajta hagyományőrzés – tudom meg Szamosi Pétertől.

Utcanévtábla a Tátika utcából, csillárról lógó gumimalac, falra applikált próbababa műkezéről lógó gumipatkány, anatómiai torzó és kifacsart asztali lámpa az ablakban, képek, játék babák műanyagból és fából – mintha egy csapat punk beszabadult volna egy Triál áruház végkiárusítására + lomtalanítás, aztán a falra vitte volna a leleteket. A Csendes „belsőépítésze”, a festőként, tervezőgrafikusként és szobrászként is funkcionáló Zsili elmondja, a hely üzemeltetőjével, Gazdag Dezsővel nagyon egymásra találtak, mikor azt tervezgették, hogyan nézzen ki belülről az egykori kávéház: mindketten megszállott tárgygyűjtők és lomtalanítók ugyanis. A két gyűjtemény is egymásra talált tehát. Zsili nem érzi úgy, hogy feláldozta volna a kollekcióját: azt mondja, a tárgyak jobb helyen vannak itt, mint otthon, a játékok és a falfestmények remekül kiegészítik egymást. És amúgy is keresték a helyüket.

– És megtalálták? – kérdjük.

– És megtalálták. Tíz után pár perccel a DJ pakolni kezd, tarka takaró kerül a Pioneer lemezjátszókra, véget ér a Magyar Hangja hivatalos programja, nehogy csendháborításba csússzon az este. A kedd estéért most DJ Von Yodi, azaz Fonyódi Ákos felelt. Ő is a Brakecsokkerz nyomán talált rá a hatvanas–hetvenes évek magyar zenéire, talán nyolc éve töltötte le a Tilos honlapjáról a csoport Leszámolás című mixét, s noha azelőtt is a korszak (főként nyugati) zenéivel foglalkozott, akkor döbbent rá, hogy a magyar vonalon is akadnak nagyszerű muzsikák, sőt.

– Sokkal izgalmasabbnak találom a korabeli zenéket, mint a maiakat, az elektronika valahogy nem hoz lázba – mondja Von Yodi, aki egyébként nem előre összerakott szettel készül az ilyen estékre, mindig ad hoc dönti el, mit tesz fel. És egyáltalán nem bánja, ha megtalálják néha kérésekkel – ha tudja, teljesíti is őket. Ritka egyébként, hogy valaki a témába vágó kívánsággal jön, Tiestót gyakrabban kérnek, mint gondolnánk, néha pedig vicces-horror párbeszédek is akadnak. – Volt, aki azt mondta, ha nem akarok lófejet találni az ágyamban, azonnal rakjak fel dzsesszt. Miközben két órája csak dzsessz szólt… –mondja mosolyogva, aztán megnyugtat: a túlnyomó többség barátságos. Von Yodi egyaránt gyűjt kis- és nagylemezeket, de nagyon válogatós, nem célja, hogy összegyűjtse a kor összes zenéjét, fő beszerzési forrásai rendszerint antikváriumok, ócskapiacok és használt lemezboltok. Egyik legnagyobb fogása Kovács Kati Többé ne telefonálj című kislemeze, és nagyon szeretné egyszer magáénak tudni a Neoton első, Bolond város című anyagát, ami még nem diszkó, hanem kőkemény beat. Na meg a Jazz Antológia összes részét… A zenei múlthoz való fordulás különben elég ritka a fiataloknál, nem túl vonzó életpálya az ilyen műfajú parti DJ-zés, inkább kivételnek számít.

– De azért éljen a funk! – így Von Yodi nevetve.

Kérni is lehet, habár ritkán érkeznek a témába vágó kívánságok
Kérni is lehet, habár ritkán érkeznek a témába vágó kívánságok
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.