Dereng egy furcsa keresztnév is, Rudyard – utóbb kikutattuk: egy angliai tó neve, annak a partján jegyezték el egymást a Kipling szülők.

Felnőttkorunkban, úgy tudjuk, azt visszhangozta az irodalmi közgondolkodás: Kipling haláláig a brit birodalmi eszme híve volt, a fehér ember kulturális küldetésének szószólója, bizonyos katonás eszmény hirdetője, puritán és szigorú ember. Tudtuk: 1907-ben – elsőként a brit szerzők között – Nobel-díjat kapott, életműve harminchét kötetre rúg, és rendkívül termékeny prózaíró hírében áll. Az sem volt ismeretlen, hogy csodálatos költészete ma is az angol idézetkincs javát teszi ki –egyik legszebb öregkori versét (Ha) Kosztolányi Dezső bámulatosan érett hangnemben magyarította.

De hogy a legnagyobb angol nyelvű prózaírók egyike ő, azt újra meg újra fel kell fedeznünk. Elbeszélőművészete a korai daraboktól kezdve a Limits and Renewals (Határidők és meghoszszabbítások, 1932) című kötetig ível, és az angol próza máig ragyogó vonulatába illeszkedik. A Palatinus kiadó új kötete az indiai tárgyú elbeszélésekből válogat, és Kipling legszebb lapjait idézi elénk. Az író roppant részletismerettel, tévedhetetlen szerkezeti modellezéssel, egyúttal tömör, mégis gyümölcsösen telt ízekkel ábrázolja a keleti világ számunkra kissé idegen, talányos, de lenyűgöző másvilági megittasultságot árasztó légkörét. Már Borges megjegyezte: Kipling olyan okos ártatlansággal meséli el történeteit, mintha ő maga sem értené őket pontosan, s közben hagyományos kommentárokat iktat a cselekménybe, hogy ellentmondásra ingerelje az olvasót. Minden sora, ezt még magyarul is érzékeljük, megérdemli a lassú olvasást; minden szavát hosszan mérlegelte és csiszolta.

Első nagy témái: a tenger, az állatok, a kalandorok, az indiai önkormányzat romlottsága, a katonaélet nyersesége. S az utolsók? A magány, az egyéniség öregkori visszaszerzése, a megsemmisülés közben erősödő kitartás, a halálfélelem, a bosszú. A világ Kiplingnél hamar képes megmutatni idegenségét. Elbeszéléseit is áthatja az idegen világgal szembeni érdeklődés, viszolygás és gyűlöletszeretet. Virtuóz művészetének legfőbb eszköze, mondhatni, a lázas pontosság. A pontosság révén átadott öröm. Száz öröm forrása ez a könyv. Kipling arra kényszerít mondataival, hogy lássunk, halljunk, szagoljunk, érintsük meg ujjbegygyel a dolgokat. Éles metszésekkel haladó szóhasználata roppant sokrétű. Angol anyanyelvűek azt mondják róla, a nyelv teljes szókincsével él.

Kipling az egyszerű belső ívekre épülő modort kedveli, s csak ritkán sző bonyolult reflexív elemet anyagába. Henry James szemére is vetette, hogy az egyre szegényebb stílus felé halad, ahogy ő írta: „az angloindusoktól a bennszülöttek felé, a bennszülöttektől a közlegények világa felé, onnan a négylábúak, majd a halak felé, s végülmegérkezik a gépekhez és a csavarokhoz”. Csakugyan, Kipling nem eszeskedő művész – de a plasztikus, részletgazdag, tárgyszerű, lenyűgöző ábrázolás nagy alakja a világirodalomban.

Könyvét olvassa mindenki, akinek csak nagy irodalomra maradt életideje.

Rudyard Kipling: A Száz Bánat Kapuja, Palatinus, 464 oldal, 3500 forint