Feszélyezte Luke Jerramot a buszmegállóban várakozók kukasága. Idétlennek érezte, hogy hosszú perceket töltenek el egymás aurájában, de eszükbe sem jut beszélgetni. Ezért a brit konceptművész elindított egy egyszerűségében nagyszerű „embeösszeboronáló” akciót: az utcára kitolt zongorákét.

Nem árt persze, ha a szóban forgó utca forgalmas, a szóban forgó hangszer pedig feltűnő. Az égből pottyant zongorára – mint azt a korábbi állomáshelyek, London, Bristol, Sydney, Sao Paulo tapasztalatai mutatják – a lehető legszokványosabban reagálnak a járókelők: játszani kezdenek rajta. Egy tíz éve hajléktalan londoni férfi úgy húzza közel magához a billentyűket, mint a sivatagi vándor a vizesflaskát. Egy vak öregúr két kislány válla fölött segít be a Szamárindulóba, a metróaluljáróban tízéves kissrác játszik Chopint, és dzsesszvirtuózok vonzanak húsz-harminc tagú közönséget egy kocsmabejárat elé.

– Újságban olvastam Luke Jerram zongoráiról, és rögtön eldöntöttem, hogy az ötletet megpróbálom idehozni – meséli a Pécs / Sopianae Örökség Nonprofit Kft. programszervezője, Kiss Mónika. Kapóra jött neki, hogy az EKF költségvetéséből a So pianae Kft. projektpénzt kapott a PánBalkán Art Piknik nevű zenei-képzőművészeti fesztivál megszervezésére, s ebbe jól passzolt a zongoraprojekt. – Úgy tudom, eddig egy városban sem hirdettek még képzőművészeti pályázatot a street-pianók arculatának megtervezésére. Mi pedig úgy illesztettük augusztus végi balkán fesztiválunkba a zongorákat, hogy pályázatunkat bosnyák, szlovén, szlovák, szerb és horvát művészekre is kiterjesztettük.

– Többen jobbak is voltak a magyaroknál – állítja az egyik zsűritag, Fabényi Júlia, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. Egyik kedvenc installációja a Pécsi Nemzeti Színház épülete elé tervezett, de a Király utcából is jókora darabot kisajátító zongoraterv, amelyből mintha szivárványszínű szőnyeg gurulna ki a sétányra. – Talán ez a hangszer lesz leginkább útban az embereknek, és ez egyelőre fontos szempont. Majd ha annyi tapasztalatunk lesz a street-arttal, mint mondjuk a szerbeknek, akkor jöhetnek a finomabb megoldások – magyarázza Fabényi. Mintha ennek tudatában dolgozott volna az a nyertes pályázó is, aki földgömb mintázatú luftballont erősített hófehér hangszeréhez. Nem kevésbé föltűnő a zongorahúrok közül kinövő bokros és a wurlitzerré alakított pályamű sem. Akadt olyan környezettudatos jelentkező, aki gombóccá gyúrt, színes nejlonzacskókkal tömte tele zeneszerkezete üregeit, de volt, aki még ennél is filozofikusabban installált. A magyar Lowas Péter például az avantgárd zeneszerző John Cage munkásságának eszszenciáját pingálta street-pianójára. Vagyis: a csönd igazi lényege, hogy egy időre lemondunk a szándékainkról. A hangszerre Lowas a 4’ 33"-et, Cage egyik híres darabjának címét is odafestette. Ebben a műben a muzsikus nem játszik, hanem négy perc harminchárom másodpercen keresztül csendben áll a zongorája mellett. Így a közönség hangjai válnának dominánssá, s az emberek – Jerram eredeti szándéka szerint – akár egymásra is elkezdhetnek figyelni.

Lowas Péter zongorája John Cage munkásságának állít majd emléket