– A Premier című első nagyjátékfilmjéről méltatlanul kevés szó esett itthon, Lars von Trier viszont hivatalosan elismerte, mint az első magyar Dogma-filmet.

– Meggyőződésem, hogy nem csak a pátosszal és energiák fölösleges megmozdításával, a lényegtől nagyon távoli csatornákon lehet filmet készíteni. Igazi kattanás volt a Premier, de nem tudom, mi volt pontosan a kiváltója. Találtam egy történetet meg egy színésznőt, és együtt akartam látni őket: ez Kleist Penthesileája és a Pető Kata volt. Abban is biztos voltam, hogy nem kosztümös környezetben szeretném, mert láttam, hogy a mai civil életben lejátszódhat ugyanaz a dráma, megvalósítható a tér- és időugrás. Azt akartam tudni, jól látom-e. Gondoltam, fogok egy kameramant, és megcsináltatom vele a valóságot. Azt, hogy ez tulajdonképpen Dogma-film, csak később tudtam meg.

– Elképesztő szereposztást hozott össze. Mégis, hogyan győzte meg a színészeket?

– Oda kell állnom a színészek elé, és megmondani nekik, hogy nincs egy fillérem se, eljátszanád? Megkérdezik, hogy mit. Ha jót mondasz, eljátsszák. Konkrétan emlékszem, Udvaros Dorottya meggyőzése három percbe telt a Flórián parkolójában.

– Mit mondott neki?

– Azt, hogy egy olyan filmet csinálok, amelyben helyi értéken önmagát kell hogy játszsza: a színház díváját. Ugyanakkor soha nem kell jönnie sehova, mondja meg, mikor vannak az üres fél- és egy órái, és odamegyek a történettel. Vele megtehettem, mert bár nagy szerepet játszik, de nem a történet magját.

– Mint említette, a Premier Kleist drámáján alapul, a Czukor Show Füst Milán Boldogtalanok című művén. Mi szüksége az irodalmi alapanyagra?

– Sosem volt bennem olyan szándék, hogy szerzőként én mondjam meg az igazságot. Nem áramforrásnak tartom magam, hanem a drótnak.

– De mégis hogyan aktualizálja a történetet? Előveszi a drámát, és ír belőle egy forgatókönyvet?

– Bepontozom a drámai részeket. De sok pötty kerül a lapokra! Azt kell megtalálni, hogy a fi gurák a mai viszonyok között kik, milyen a környezetük. Így a legizgalmasabb filmezni, egy kamerával. Képet rögzíteni mindenki tud ma már, de színésszel történetet eljátszani, az más. Nagyon fontos a jó történet. Nem is az, hogy a Boldogtalanokban egy pasas két nővel él, és közülük az egyik öngyilkos lesz, hanem, hogy ez miért történik meg. Füst Milánnál az apakép nélküli, negyvenes éveiben járó, döntésképtelen férfi látszólag alfahím, de bétán viselkedik. Ez ma kortünet: Füst hatvan évvel előzte meg a korát. Kleist meg kétszázzal. Felvetődik a kérdés, hogy az a civilizáció – az úgynevezett amerikai és európai kultúrkör –, amelyik a legsikeresebben működik, hogyan termelheti ki a legdurvább tragédiákat?

– A szituáció megmarad, de a szövegből alig valami.

– Igen. Másképpen kell ma mesélni, ha kommunikálni akarunk az új nemzedékekkel. Lehet, hogy SMS-ben kell a Hamletot is nyomni.

– Miért éppen az idejétmúlt talkshow-formulát alkalmazta a Czukor Show-ban? Kockázatos lépés volt, több kritikus csupán a kereskedelmi tévék felszínes bírálat vette észre.

– Nem gondolnám, hogy a film csupán egy kibeszélőshow szatírája: az egész televíziózásra rá lehet húzni. Két pelenkareklám között bármi történhet, csak az eladás legyen nagyobb. Ez minden műsorra igaz, de a talkshow az emblematikus közöttük. Ma is mindennap képernyőn van. Mindenesetre a filmről ugyanazok írnak, akik elfelejtik, hogy mondjuk, Szombathely 80 ezres lakosságából 79 960-nak fogalma sincs, hogy a média hogyan működik. Azt is el tudom képzelni, hogy a mindentudó felső kaszt akár unja is majd a Czukor Show-t. Ők nézzék a Boldogtalanokat benne, öt olyan színész játssza el, akibe nagyon nehéz belekötni. Reménykedem, hogy sok átlagember téved be a filmre, és a következő délutáni tévéshow-t már nem fogja annyira élvezni.

– Czukor Balázs helyett miért nem egy igazi talkshow-vezetővel játszatta el a főszerepet? Akkor biztosan sokan megnéznék.

– Mónikánál voltam először. Érdekelte, mert az első elképzelésem az volt, hogy ezt a filmet tévéadásként rögzítjük, méghozzá egy közszolgálatiban.Voltunk bent az MTV-ben tárgyalni, csak akkor éppen nem volt ott senki kompetens, még elnök sem volt. Aztán a sors úgy hozta, hogy Mónika nem vállalta.

– Sebestyén Balázsnál nem járt?

– Á, nem, nem eléggé emblematikus. Olyan műsorvezetőre volt szükségem, akinek küldetéstudata van, igaz és mély meggyőződéssel vág tönkre sorsokat naponta, miközben azt hiszi, hogy segít. Balázs szerintem csak brahiból nyomja, nála nem ment tönkre senki.

– Árpa Attiláról, aki elképesztő színészi teljesítményt nyújt a gátlástalan producer szerepében, az életben nem fogja lemosni senki, hogy önmagát alakította.

– Hogy is mondtam neki? Kicsit mosunk a lelkeden... Ha már a műsorvezető nem jött össze, mindent megtettem, hogy közelebb kerüljek a valósághoz. Attila biztos vett az életéből mintákat, úgy vélem, ő olyan ember, aki tudja, hogyan kell leteremteni tizennyolc embert. Mindemellett tudtam, hogy rendező szakos volt, játszott már filmekben korábban, tehát nyitott lesz. Az első pillanattól kezdve akarta a szerepet. Színészek is megfigyelhetnék az alázatát.

Dömötör Tamás: „Másképpen kell ma mesélni”