Haditechnikai parkok országa – lassan ezt a címet is kiérdemeljük. Az elmúlt húsz évben ugyanis egyre-másra nyíltak a különféle harceszközöket bemutató szabadtéri kiállítások, s ma már szinte minden megyében találni legalább egy hadiparkot. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyilvántartása szerint jelenleg 35 haditechnikai kiállításon másfélezer – elsősorban a második világháborúban és az azt követő négyöt évtizedben rendszeresített – tankot, repülőgépet, teherautót láthat a nagyközönség.

– Kis túlzással azt mondhatom, hogy sorban állnak az önkormányzatok, lelkes amatőrök, baráti körök, klubok, egyesületek, vállalkozók azért, hogy segítségünkkel kiállítást, emlékhelyet hozhassanak létre. Akadnak persze magángyűjtemények is, de az esetek túlnyomó részében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum biztosítja a kiállításokhoz a különféle fegyvereket, járműveket. Szinte nincs olyan hét, hogy ne kérnének tőlünk kiállítható haditechnikai eszközöket – mondta a hadtörténeti intézet főigazgatója, Holló József altábornagy, s hozzátette:

– Előfordul, főként kisebb települések esetében, hogy turistacsalogató attrakcióra vágyva próbálkoznak a kiállítás létrehozásával, de nem ez a jellemző. Többnyire a katonai hagyományok felett őrködő lelkes amatőrök, gyűjtők, egykori katonák hoznának létre elkötelezettségből, lelkesedésből emlékhelyet. Nekik pedig szívesen segítünk, hiszen nekünk is fontos, hogy a fegyverek ne raktárakban porosodjanak, hanem megtekinthetőek legyenek.

Az altábornagy szerint nem csak a kiállítások megálmodóinak, a nagyközönségnek is csillapíthatatlan a lelkesedése. Míg 2005-ben 285 ezren voltak kíváncsiak a harceszközöket felvonultató tárlatokra, addig tavaly már 341 ezer látogatót fogadott a 35 hadipark. Igaz – tette hozzá a főigazgató –, a forgalom javát évek óta a négy legnagyobb kiállítás adja: a hadtörténeti múzeum, a Bács-Kiskun megyei Kecelen látható gyűjtemény, a szolnoki repülőmúzeum és a légvédelmi fegyvereket felsorakoztató zsámbéki filiálé. Holló József kitért arra is: bár a hazai hadiparkok nagytöbbségében csupán néhány tucat eszközt mutatnak be, a kisebb – például Taszáron, Miskolcon, Tapolcán, Pápán, Szentesen, Kalocsán látható – kiállítások, emlékhelyek is eleget tesznek a szakmai elvárásoknak. Ez szerinte főként annak köszönhető, hogy a tárlatokat elkötelezett emberek működtetik, s a hadtörténeti múzeum szakemberei rendre felkeresik, ellenőrzik a kiállításokat. Az altábornagy szerint a szakmai színvonalról mindennél többet elárul az: húsz év alatt csupán egyszer fordult elő, hogy a hadtörténeti múzeumnak vissza kellett vennie a kihelyezett eszközeit, amiért méltatlan módon bántak velük.

A fiatal, kisebb hadiparkok egyike a nagyatádi, amelyet a somogyi kisvárosban állomásozott 69. Harckocsi Ezred egykori tagjaiból verbuválódott nyugdíjas baráti kör alapított 2002-ben. A lassan gyarapodó – ingyenesen látogatható – hadiparkban tizenhét kifogástalan állapotban lévő harceszközt, egyebek mellett T55-ös tankot, MiG-21-es és MiG-23-as repülőgépet sorakoztattak fel, a kiállítótermekben pedig több száz kézifegyvert, gránátot, lőszert, egyenruhát mutatnak be. Bár a kiállított eszközök száma alapján szerénynek tűnik a park, az idelátogatók aligha csalódnak. Ez elsősorban a működtetőknek köszönhető: a tárlatvezetők – köztük Toma József nyugállományú alezredes – végtelen lelkesedéssel mutatják be a különféle fegyvereket, órákig mesélnek, anekdotáznak a harckocsikról, csatákról. Nincs kérdés, amelyre ne válaszolnának, s nincs olyan gomb, kar, kallantyú a kiállított gépeken, amelynek funkcióját ne ismernék. Annak pedig különösen a gyermekes családok örülhetnek, hogy a tankoknál, teherautóknál külön felhívják a fi gyelmüket: „Felmászni, bemászni szabad!”

Különleges harceszközökkel gyarapodik a közeljövőben a hadtörténeti múzeum gyűjteménye. Várhatóan az idén nyárra végeznek a híres Lajta monitor restaurálásával. Holló József reményei szerint újra vízre bocsáthatják, így „önerőből” juthat el a fővárosba az 1871-ben épült folyami hadihajó, amelyet majd úszó kiállítóhelyként működtetnek. Az altábornagy kitért arra is: előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az orosz, kubinkai tankmúzeummal arról, hogy egy csereüzlet nyomán két ritkaságnak számító magyar fejlesztésű, második világháborús fegyvert kapjanak. Egy Toldi harckocsival és egy Zrínyi rohamlöveggel bővülhet a hazai gyűjtemény.

Nagyatádon a tárlatvezetők az utolsó kallantyú működését is elmagyarázzák a látogatóknak