A fentiek fényében különös, hogy egy debreceni étteremben egy asztalnál ülök egy halk szavú, mosolygós, igen szerény úrral, akit Báthory Attilának hívnak, és a családfáját a XVI. századig vezeti vissza – nota bene az említett Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király koráig.

Igaz, őt a föntebb vázolt történelmi családhistória nem nagyon érdekli, mert az a hitvallása, hogy az ember elsősorban ne az őseire legyen büszke, hanem a saját maga teljesítményére. Márpedig az 1950-ben Hevesen született, majd a Hajdú-Bihar megyei Tégláson felnőtt Báthory Attila nem akármilyen munkás életúttal bír: általános német tolmács, továbbá ismert keresztrejtvény-készítő, akinek az elmúlt csaknem negyven évben mintegy nyolcezer keresztrejtvénye jelent meg több mint hetven újságban. Jelenleg Debrecenben él, egy nemzetközi cég munkatársa. A cívisvárosba a válása után, 2002-ben költözött Egerből, ahol a volt feleségével két gyermeket neveltek föl.

– Annyira szerteágazó és népes a történelmi Báthory-család, hogy nem nagyon tudom, fűznek-e rokoni szálak az egyébként kihalt fejedelmi ághoz, mivel én ezzel soha nem is törődtem – magyarázza.

Így érvelt akkor is, amikor a kilencvenes évek elején egy akkor formálódó magyar arisztokrataklubba meghívták tagnak.

– Volt ott mindenféle báró, gróf meg lovag – mondja –, én azonban köszöntem szépen a lehetőséget, nem kértem belőlük. Mi keresnivalóm lenne nekem arisztokratakörökben? A mi családunk már nem használ semmiféle nemesi címet. Igaz, a szüleim az 1948-as esküvői meghívójukon még úgy írták a nevüket, hogy panyolai-kállai Báthory István és bocskai-szamosújlaki Ujlaky Katalin Ibolya, de ez ma már csak szép emlék. A család magasan képzett értelmiségiekből áll, több mint harminc diplomással a szűkebb rokoni körben, s a nemesi múlttal senki sem szokott flancolni. Azt javaslom, ne is beszéljünk erről többet, jó?

Hát jó, akkor beszéljünk a tolmácsolásról, ami Báthory Attilának nemcsak hivatása, hanem szenvedélye. Mit is jelent az, ha valaki általános némettolmács?

– Ez a legmagasabb fokú tolmácsi képesítés – hangzik a válasz. – Azt jelenti, hogy nem egyes szakterületekre specializálódó fordítóról van szó, hanem olyasvalakiről, aki az élet szinte minden területén alkalmazható. Büszke vagyok rá, hogy huszonhárom éves koromban már minisztériumi szakfordító voltam, később pedig egy műfordításomat Göncz Árpád lektorálta.

Munkája révén megfordult harminc országban, tolmácsolt politikai, gazdasági és kulturális rendezvényen, munkajogi perben, rendőrségi eljárásban, keresztelőn, ebtenyésztő világbajnokságon, fogathajtó versenyen, sajtótájékoztatókon, s a köztelevízió korábbi sikeres műsorában, az Ablakban. Részt vett európai uniós konferencián, ahol Mádl Ferenc köztársasági elnöknek tolmácsolt, fordított Németh Miklós volt miniszterelnöknek, valamint minisztereknek, nagyköveteknek, katonai attaséknak, egyházi személyiségeknek, íróknak, költőknek, sportolóknak. Büszke arra, hogy – habár a szinkrontolmácsokat a jelentős megterhelés miatt félóránként szokás váltani – egy ízben ő két óra hosszán keresztül állta a sarat, mert nem akadt váltótársa. Mivel magas szinten sakkozik, nemcsak nemzetközi sakkversenyeket vezetett bíróként, hanem az újvidéki sakkolimpiára tolmácsként is meghívták.

S hogy került kapcsolatba a keresztrejtvénnyel?

A sorkatonai szolgálata időszakában történt, 1971–73 folyamán, amikor a békeidők unalmát keresztrejtvényfejtéssel elűző katonatisztek folyton hozzá fordultak egy-egy szó megfejtéséért – az ő számára ugyanis egy keresztrejtvény teljes megfejtése már akkor is mindössze pár percbe telt.

– Ne kérdezze, hogy miért, fogalmam sincs róla – teszi hozzá Báthory Attila. – Egyszerűen volt hozzá érzékem. Úgyhogy elég sok könyvajándékot sikerült összeszednem a tiszt elvtársaknak, ők ugyanis nem szellemi izgalomra vágytak, hanem a megfejtésért járó jutalomra. Nekem azonban a megfejtés szerzett örömet, az Országos Rejtvényfejtő Versenyt tízszer nyertem meg.

Szenvedélye folytán idővel keresett keresztrejtvény-készítő lett belőle. Dolgozott országos heti- és napilapoknak éppúgy, mint megyei újságoknak: a tizenkilenc megyéből tizenkét megyei napilapban találkozhattak a munkáival. Zokon is vette, hogy a közelmúltban az egyik megyei napilap anélkül mondott búcsút neki, hogy a laptól – ahol harminc éve minden egyes héten megjelent egy-egy rejtvénye – bárki elköszönt volna tőle.

– Kinyitottam az újságot, s nem volt benne a rejtvényem. Írtam egy e-mailt a szerkesztőknek, hogy egy búcsúlevelet talán megérdemeltem volna ennyi év után, de még arra sem válaszoltak – meséli, s alig hiszem el, hogy könnybe lábad a szeme.

De ez sem vette el a kedvét, tovább dolgozik más lapoknak. Azt mondja, hogy még ma, a mindentudó számítógépes szoftverek korában is tollal és papírral készíti a rejtvényeket, egy-egy darabot mintegy húsz perc alatt. Habár komputer segítségével pár másodperc alatt végezne a munkával, az alkotás örömét nem adná föl a gyorsaság miatt.

S ha már egy profi keresztrejtvénykészítővel ülök szemben, kikívánkozik belőlem a kérdés, ami már gyerekkorom óta foglalkoztatott: miért vannak a rejtvényekben pofonegyszerű kérdések? Van-e értelme föltenni olyan kérdéseket, hogy mi a hidrogén vegyjele, vagy mi az olasz autójelzés? Nem számítok arra a válaszra, amit Báthory Attila ad:

– Mindig arra törekedtem, hogy az olvasóknak örömet szerezzek, mert tudom, hogy azoknak az egyszerű embereknek, akiknek az élete tele van kudarccal, milyen sokat számít, ha valamiben eredményesek. Csak rajta, fejtsék meg a rejtvényeimet könnyedén! Jól jön nekik egy aprócska sikerélmény egy fárasztó, nehéz nap után.