Fél évszázadon át volt a kiadók, az írók és az olvasók kedvence. Még éppen friss diplomás az 1927-ben született Kass János, amikor már bekerül a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás díszalbumába. Rózsa Sándor-illusztrációja heves, monumentális és egyelőre izgatottan vonalkázott, ebből majd a szoborszerű súlyt, a realizmus fenségét őrzi meg a kiteljesedett életmű. A vonalak letisztulnak, a szereplők egy gesztussal is kifejezőkké tömörödnek, a kompozíció egyszerűségében áttekinthető és kikezdhetetlen.

Erre a kiteljesedésre nem sokáig kellett várni. Egyszer bizonyára feldolgozza majd a művészettörténet azt a csodát, amelyet a hazai könyvkiadás és a magyar grafi kusművészet a hatvanas évektől végbevitt, és amelyhez hasonló korábbi példát egyiknek a története sem tud felmutatni. Sajnos, a későbbi korszakok sem. Kass János nemcsak részese volt a Kondor, Gyulai Líviusz, Reich Károly nevével csak felületesen jellemzett nagy korszaknak, hanem talán a legtöbbet foglalkoztatott illusztrátora is. Okkal: munka közben mindig igazi alázattal és mindig profeszszionális tudatossággal figyelt a leendő olvasóra, íróban, olvasóban és könyvben gondolkodott.

Tehette ezt annál inkább, mert Lipcsében maga is tanulta, később itthon tanította a könyvművészetet. Az általa illusztrált művek listája valóban könyvtárnyi, a most véget ért pompás katalógus a Bibliától A kékszakállú herceg váráig tart.