Főleg, mert a meghitt ünnep előtt nem kell többé ezekkel az izékkel bíbelődni, törni-zúzni, körmöt csontig behasítani, forró festékes lével egymást hajas fejbőrét leforrázni, frissen felpolírozott mettlachit összekenni: a nagyáruházakban szinte minden kapható, ami a hamisítatlan húsvéti hangulathoz kell, és persze az is, ami egyáltalán nem.

Megfigyelésünk szerint az ünnepkör egyik legtörzsökösebb alakja a naposcsibe, amely ezerféle méretben és formában köszön ránk az idénytermékeknek fenntartott tárlókból, amelyekben pár hete még a csontozóbárdot tartották, mint kifejezett idényterméket. A legnagyobb telitalálat kétségtelenül a műanyag dobozos, hatos kiszerelésű, szörmös, poliuretánalapú naposcsibeszett, amely megszerezhető kék, zöld, türkiz, narancssárga, rózsaszín és lila színben is, sőt, a madárkák között van olyan, amely SZTK-keretes szemüveget visel, vagy pont olyan fekete műanyag kalapot, mint a szilveszteri idénytermékként forgalmazott miniatűr kéményseprő

Ugyanezeket a csirkéket egyébként megtaláljuk kis veszszőkosárban meghitten egymáshoz bújva is, bár e kompozíciók nem mind sikerültek tökéletesen, némelyikben erősen sérültnek, sőt halottnak tűnnek a kedves kis szárnyasállatok. Bejárásunkon persze felfedeztünk sokkal nagyobb csibéket is, például egy egészen gigászi darabot szétszedhető testtel, de ezt nem szeretjük, mert szerintünk a csibében például az a jó, hogy olyan jó puha, nem olyan kopogósan kemény, mint a szovjet traktorok sebváltógombja. Nem rejthetjük véka alá azt sem, hogy egy tyúkanyót is találtunk, mert ez a csibetörténet így gömbölyű. Plüssből volt, meg lehetett nyomni rajta egy gombot és ettől olyan hangot adott, mint akinek a torkán akadt egy csapágygolyó.

Tojás is van azért bőven. Kedvencünk az ötösével csomagolt polisztiroltojás, amely nagyon időtállónak tűnik, erősen rá kellene tolatni, hogy kárt tegyünk benne, valamint a hurkapálcás tojás, amelyre rá van írva, hogy „tartsa távol gyermekektől”. Polimernyulat viszont nem sokat láttunk, igazából csak egyre emlékszünk, ez is egy hurkapálca végén ült, mint akit karóba húztak, de mondjuk eléggé szomorú arcot is vágott hozzá. Viszont újra csak dicsőség a polimerek feltalálóinak és az innovációra mindig fogékony nagyáruházaknak, mert már olyanok is bekerülhetnek ebbe a kicsit unalmas csapatba, akik eddig ezzel mindhiába próbálkoztak. Az egyik helyen, a „Húsvéti ajánlatunk” című kartondobozban végre felfedezhettük Burkus kutyát és a hosszúhajú, világoskék pónilovacskát, szeretettel üdvözöljük őket az ünnepkörben.