Á, ez még semmi – fog magyarázkodásba a modern lakópark ízléses lakásának bájos nappalijában faltól falig érő polcra mutatva, merthogy a könyvek zöme az anyukánál van, hiszen hogy férnének el itt... De Balanyi Bibiána magyar IQ-bajnoknak, a Mensa HungarIQa korábbi elnökének, a kivételes intelligenciájúakat tömörítő nemzetközi társaság jelenlegi fejlesztési igazgatójának van egy álma: fakazettás mennyezetű, igazi könyvtárszoba – olyan Agatha Christiekrimikből kilépő –, amelyben csak létráról közelíthetők meg a felső régiók, odalenn súlyos karosszék és asztal, na meg kandallóban ropogó tűzifa. „Lesz nekem erre valaha is pénzem?” – kérdi magától.

Aztán abban maradunk, hogy a Harry Potter bizony letehetetlen. Mindet olvasta, persze, és a legszívesebben odaborulna a sorozat magyarítójának lába elé, mert pazar a fordítás; semmi kétség: jobb, mint az eredeti. A Dan Brown-sorozat viszont nagyon nem sikerült, kész merénylet az író ellen.

Bár beszél angolul, németül, hollandul, spanyolul és franciául, ráadásul fordításból él, olvasni az anyanyelvén szeret igazán, talán mert már gyerekként beléivódott a könyv illata. A Micimackóé, a Locspocs, a kis tengeri szörnyé és a Grimm legszebb meséié. Tinédzserként az antikváriumokat bújta, s persze megvan neki a teljes Delfinsorozat. Bánatára a Kázmér és Huba című zseniális képregénykönyvet kölcsönadta egy ma már külföl dön élő ismerősének, s kevés az esély a visszaszerzésére. Szepes Mária Vörös oroszlánjával nagyobb szerencséje volt; igaz, csak másfél évtized után, de újra ott díszeleg a polcon. És mi az, amit soha nem adna kölcsön? – szól a kérdés. „Ezek után? Minden könyv ilyen.”

Gutenberg-bibliákra még nem sikerült szert tennie, ám az árverésen vett marosvásárhelyi szentírást szinte áhítattal veszi le a polcról. Büszke rá, hogy könyvvásárlásban nagy melléfogása nem volt: „Talán kettő van, amit nem tudtam elolvasni. Kegyeleti okból nemmondanám meg, melyek ezek”. Beavat, hogy 135 feletti IQ-járól értesülve az emberek azt gondolják, számára a Karamazov testvérek a könyvminimum, pedig ez a legkevésbé sincs így. A Harry Potter mellett a fő kedvenc A 22-es csapdája, de ott van a topon Patrick Süskind A parfümje, Robert Merle Majomábécéje, Vavyan Fable Mesemaratonja is. S akad még valami, egy ritkaság. Fernand Braudel művének címe populárisnak éppen nem mondható (Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV–XVIII. század), ám maga a csoda: középkori életmódmagazin-féle, étkezési, öltözködési, viselkedési szokások remekbe szabott összefoglalója. „Na, ezt tényleg semmi pénzért nem adnám ki a kezemből...”

Aztán a műveltség meg az intelligencia jegyben jár-e? – érdeklődöm, s megtudom, hogy az utóbbi (vagyis az általános problémamegoldó képesség, a gondolkodás rugalmassága) felerészben a genetikának, felerészben gyermekkori környezeti hatások összességének köszönhető, ily módon tehát a lexikális tudásra épülő műveltséghez csak közvetett módon van köze. „Ki azért nem zárják egymást, sőt” – mosolyodik el, és elárulja, hobbipókeresként nincs ideje olvasni a kártyaszakmáról, pedig anélkül nincs előrelépés. Ugyanakkor most Bruce Chatwin Ausztráliáról írt varázslatos könyvének magyarításán dolgozik, amit a tervek szerint nyárra ad ki, és reméli, hogy másoknak is annyira tetszik majd, mint neki – no meg hogy a fordítását külön dicsérni fogják. Álma pedig – a könyvtárszoba mellett persze – egy saját regény, amiért kapkodnak, amiről beszélnek majd, ami világsiker lesz.

„Valami olyasmi, mint a Harry Potter.”

Polcfigyelő

Antiknak éppen nem mondható a szerkezet: laminált lemezből összeállított, kockákra osztott tárolón feszítenek a rágcsálókról, kagylókról és csigákról szóló ismeretterjesztő művek éppúgy, mint a múlt század eleji könyvritkaságok.

Bigyós polc – így nevezi a sajátját, amelyen a könyvek előterében itt is, ott is apró tárgyak díszelegnek. Úti emlékek főleg; egy fatukán Brazíliából, jelentős műanyag katicabogárgyűjtemény, első díj a győri mensás biliárdversenyről. n a meg egy citromos ízesítésű vodka üres üvege, amely „megtetszett, mert szép sárga rajta a felirat”, pedig nagyon ritkán iszik.

Rendszernek lennie kell a polcon is – vallja. Témák, azokon belül nagyság szerint sorakoznak a művek. S ha már minden klappol, jöhet a színek szerinti felosztás. Elárulja: „Gyűlölöm az összevisszaságot”.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.