Aki nem szegedi, annak már azt sem könnyű megmagyarázni, micsoda ez a bizonyos Lófara. A ló valójában egy első világháborús lovas szobor: a 3. huszárezred 1943-ban felállított emlékműve. A Lófara pedig egy hírneves bisztró és kocsmahivatal volt a néhai Kádár-korban. Azért Lófara, mert a ló fara felől nyílt a bejárata a Reök-palota földszintjén. A Reök-palotát, Szeged legszebb szeceszsziós épületét persze éppen akkor nem hív(hat)ták Reök-palotának, amikor a Lófarát Lófarának hívták: az egyik korszakban igyekeznek a múltat végképp eltörölni, de ha nem sikerül, akkor a következő kurzus idején diadalmasan visszahelyezik jogaiba. A Reök-palotával is ez történt: a rendszerváltozás után kipaterolták a benne lévő tanácsi lakásokban éldegélő nyugdíjasokat. A bisztró helyén előbb bank lett, aztán kulturális központ. De fennmaradt a Lófara is, mint a lovas szobor körül lévő, háromszög alakú, hivatalosan nevenincs terecske nem hivatalos neve.

A szegedi belváros rehabilitációja a mostani önkormányzati ciklusban ért el a Lófaráig.

Az önkormányzat felkérte Fekete Zoltán kert- és tájépítészt, hogy készítse el a terecske felújításának tervét. Az átalakítás legfontosabb része egy kis zsákutca megszüntetése volt, ahol egymás hegyén-hátán parkoltak az autók. Ebből az utcából is tér lesz, az aszfalt helyén díszburkolat (a térkőipar a kulturális rendszerváltozás legnagyobb nyertese). A teret, közepén a szobrot, korábban egy térdig érő míves vaskerítés vette körül, amelyen belül rózsák voltak, valamennyi fűvel és gazzal vegyítve. A rehabilitáció után nem marad se kerítés, se dudva – pár tő rózsát leszámítva térkő lesz mindenütt, mert a XXI. század uralkodó eszméi szerint ettől keletkezik mediterrán feelingje egy belvárosnak.

Ha az utcából is tér lesz, akkor a szobor a régi helyén már nem a tér közepén áll majd, és hogy néz az ki? Arrébb kell vinni pár méterrel talapzatostól – javasolta a tervező. Biztosan ő sem gondolta, hogy ebből lesz az önkormányzati ciklus egyik legnagyobb közéleti vitája Szegeden. Beszállt a ringbe a Fidesz, és azt kezdte firtatni, hogy miért nem nyilvános közbeszerzési pályázaton hirdették meg a tervezést. Mózes Ervin címzetes főjegyző megmagyarázta, hogy az alapterv ára alatta van a 8 millió forintos értékhatárnak, és csak afölött kötelező nyilvános versenypályázatot kiírni. A teljes terv ugyan messze fölötte van, de a megbízást elnyert alaptervezőnek már joga van továbbtervezni a saját alaptervét.

A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület a kegyelet oldaláról közelítette meg a kérdést. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerintük elutasította a szobor elmozdításának ötletét, és ezt az önkormányzatnak tiszteletben kell tartania. A jegyző erre azzal érvelt, hogy az emlékmű alatt nem nyugszanak halottak, és a 3. huszárezreddel kapcsolatban sem történt semmi olyan esemény, amely miatt kegyeletsértő lenne a szobrot pár méterrel arrébb tolni. A mai napig tart a jogvita, hogy a Kegyeleti Bizottság, vagy az önkormányzat álláspontja döntő-e ilyen esetekben.

A Szegedi Városvédő Egyesület nevében Kiss István építész hozott fel szakmai kifogásokat. Érzelmi alapállás kérdése, hogy érveit erősítette, vagy gyengítette-e, hogy korábban négy éves munkával ő készítette a szegedi történelmi belváros szabályozási tervét (a Lófara rehabilitációjában viszont nem kapott megbízást).

Fölröppentek olyan hírek is, hogy valami potentát, vagy a strómanja kávézót akar nyitni a Reök-palota aljában, ezért kell megnövelni és kikövezni a teret – ezt az MSZP-s városházi többség részéről mindannyiszor cáfolták. A cáfolatot nem mindenki hitte el – korábban egy belvárosi óvodát egészségügyi okokra hivatkozva zártak be, bár az akkori szóbeszéd szerint kaszinót akartak nyitni a helyén. Azt is cáfolták ezerrel, de amikor tényleg nyílt azon a helyen egy kaszinó, már senki sem izgatta föl magát rajta.

A Fidesz mérsékelten tiltakozott, a Jobbik tüntetői tavaly decemberben demonstratívan a testükkel védték a régi helyén a szobrot, míg a tévések megcsinálták a vágóképeiket. A szobrot időközben elvitték, majd visszahozták, a talapzatot áthelyezték, és gőzerővel rakják a díszkövet, amikor nem esik a hó. Botka László MSZP-s polgármester már a purparlé kezdetén azt mondta dinamikusan: beleállunk!

És beleálltak. Kötésig, mindannyian. Minden jel szerint lehet avatni még a választás előtt. Azt viszont csak utólag tudjuk meg, kinek hoz több szavazatot a Lófara körüli kultúrharc.

Vajon ki hátrál meg?