Szépek és gazdagok – talán e szavakkal lehetne a legplasztikusabban jellemezni a nagy budapesti múzeumok honlapjait. A kisebbekét nem. A Magyar Nemzeti Múzeum honlapjának főoldalán a kései szovjet ifjúsági kerékpárok színvilágát idéző halvány türkizzöld uralkodik, ez igen jó választás, mert divatos és jelzi: egy ilyen tekintélyes intézménynek sem kell konzervatívnak lennie feltétlenül. Nem is az. A tartalom és a szerkesztési koncepció is modern, nem a főigazgató és a főkönyvelő telefonszámával nyitnak, mint némely webhelyek, hanem a legfrissebb, legropogósabb információkkal. A lap grafikailag ugyancsak ötös alá, az állandó kiállítások pontos helyét például úgy is megtalálhatja az olvasó, ha az épület térben ábrázolt rajzán a megfelelő pontra teszi az egeret. Külön kiemelnénk a Kölyökmúzeum című menüpontot, ahol a keresést vicces, leginkább robot-ufó-csontváz mutánsokra emlékeztető vicsorgó kis figurák segítik.

Mint afféle civil felhasználók, csinosnak, naprakésznek és összeszedettnek találtuk a nemzet galériájának honlapját is, külön dicséret jár az egymást váltó, fotókból és műalkotásokból komponált nyitóképekért. Ezen opciók közül a München magyarul című kiállításról készített virtuális tárlatlátogatás bűvölt el bennünket leginkább, olyan jól sikerült, hogy az ember szinte úgy érzi, ezért igazából már nem is kell felmennie a Várba. (Pláne, hogy mikor a honlapot megtekintettük, a kiállítás már két hónapja bezárt.)

Mi, egyszerű böngészők nem szeretjük, ha akárcsak egy pluszkattintással is fárasztanak bennünket, ahogy a Szépművészeti Múzeum honlapszerkesztői teszik: az ember kikeresi a site-ot a Google-on, majd felbukkan egy állókép, azzal, hogy üdvözölnek bennünket, de külön be kell lépni, hogy megtaláljuk a lényeget. Amúgy modern, tetszetős és informatív honlap ez is, bár még két kifogásunk azért volna. Az egyik, hogy a virtuális kiállítás című menüpont alatt szereplő fotók egyrészről nagyjából olyan minőségűek, mintha én készítettem volna őket a hatéves mobilommal, másrészről a tárgyakat úgy óhajtják bemutatni, mint a XX. század eleji kiállításokon: mindegyik mellé besuvasztottak egy ormótlan számot, amelyekhez a fotó alatt tálalták fel a magyarázatot. A hírek című menüpont is revízióra szorulna, egy hír van rajta, február 16-i dátummal.

Az általunk megnézett, kevésbé ismert gyűjtemények honlapjait sajnos nem tudjuk magasztalni. Itt van például az Országos Műszaki Múzeumé. Respektáljuk, hogy az intézmény jelzi, egyesült a Közlekedési Múzeummal, ezért hamarosan új honlapja lesz, ami biztos szép és jó lesz, de a régiből addig is csak a fix információkat (elérhetőség, nyitvatartási idő, jegyárak) kellene meghagyni.

A várható megújulás miatt amúgy nagyon nem mennénk bele, csak azért tesszük, mert amit látunk, az sajnos tipikus a nem kiemelt intézmények kulthonlapjainak világában. Nos, először is nagyon csúnya, másodszor az elérhetőséggel, a látogatási renddel kezdődik, és csak a harmadik menüpont szól a kiállításokról, amelyek zöme 2008–2009 végén bezárt.

Különös projektum a Budapesti Közlekedési Zrt. múzeumi site-ja is. A cégnek két kiállítóhelye van, egyik a Deák tér alatti Földalatti Vasúti Múzeum, a másik a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum, de ezek ketten együtt se kaptak elegendő helyet és pláne illusztrációt, pedig tudjuk, hogy például a szentendrei filiálé kifejezetten pazar gyűjtemény, pazar darabokkal. Egyébként az sem vet túl jó fényt a vállalkozásra, hogy amikor az ember rákattint, hogy időszaki kiállítások, akkor azt a választ kapja, hogy jelenleg nincs időszaki kiállítás, bár értjük, hogy nem ezzel vannak most arrafelé elfoglalva a leginkább.