Buddha meg a tízparancsolat

Máshol is divat kritizálni Európa Kulturális Fővárosát. Bár ez a műfaj nekünk mintha még a németeknél és a törököknél is jobban menne. Ezer ötletünk van, hogyan lehetne Pécset hatékonyabban „kultúrásítani” – több intézménnyel, több világsztárral, több pénzzel.Talán csak egyre nincs panaszunk. Nem is lehet. A helyi civilekre.

„Ne légy bürokrata!” – parancsolta egy felirat január 21-én a pécsi Apolló Mozi aulájában. Megfontolására egy napja jutott az arra bóklászónak, mert 22-én már egy másik intelemmel találta magát szembe. Mondjuk azzal, hogy: Ne irányíts! Vagy: Ne légy tévedhetetlen! Mint egy végtelenített tízparancsolat, úgy villan fel ugyanis az EKF-évad 365 napján Molnár Czingi Béla és Kiss Éva public art alkotása Pécs különböző kirakataiban. Az ötletgazdák azt remélik, hogy Buddhadaloknak nevezett tilalmaikat napokon belül a Király utca sétálói is magukra vehetik. A városi vagyonkezelő Pécs Holding Zrt. ugyanis azt ígérte, hogy megüresedő kirakatait fönntartja a Buddha-alakkal illusztrált, vetített szentenciáknak.

Példásan reagált egyébként az önkormányzat a helyi Retextil Alapítvány kezdeményezésére is – a vezető, Thiesz Angéla szerint először. Szervezetükben csökkent munkaképességűek készítenek textilhulladékból fotelt, puffot, hintaágyat és csomózotthurkolt közösségi tereket, a „recycling art”-ot pedig nemcsak környezetkímélésnek, hanem filozófiának tekintik. Most Re-Form címmel pályázatot is kiírtak, amelyre újrahasznosított anyagokból kigondolt öltözékeket, kisbútorokat és tárgyakat várnak. De van, amiről még ennél is komplexebben gondolkodnak: a közösségi művészetről. Például, hogy a Zsolnay Mauzóleum melletti zöld területet, egy volt lőteret lakókkal és civilekkel együtt újrarendezzék. Korábban interjúkat készítettek a környékbeliekkel, mire használnák szívesen ezt a hatalmas placcot. És mivel a legtöbben kutyasétáltatóra, focipályára és üldögélőhelyre vágytak, meghirdette a Retextil Hozz egy fát! kampányát, a betonelemek kapcsán bevonta a Breuer Marcell Doktori Iskola építészeit, a Pécs Holdingot pedig meggyőzte, hogy vállalja a park fenntartását.

De nem az a fajta civil kör Thiesz Angéláéké, amelyik ennyi nyüzsgés után hátradőlne és megveregetné a saját vállát. Így nem maradhatnak ki az önmagát újabban „közösségi katalizátorként” definiáló Krétakör EKF-projektjéből sem. Schilling Árpádék társulata április 30-án kezdődő Majálisába a felvonuló Retextilen kívül jó néhány helyi civil szervezetet bevon. Az egykori pécsi szénbánya gróf Széchenyi Istvánról elnevezett műemlék aknájában például a Kulturális Labor Szociális Szövetkezet segít nekik performance-t rendezni. (Ezek szerint használaton kívüli bányák nemcsak a Ruhr-vidéki ötletgyárosok fantáziáját indítják be.) Sőt, a Krétakör képzelőerejéből telt egy komplett városi legenda kiötlésére is, amelynek kulcsfigurája a pécsi szénbányászat megteremtője, a kalandos életű Jaroslav Jicinsky lesz. Az ő titkos ténykedéséről lebbentik majd fel a fátylat Schillingék várostúrájukon, akna performance-ukon és külvárosi akcióikon.

Peremkerületeket céloz a Zöld-Híd nevű szervezet is. Középiskolásokat hívtak fel arra, hogy egy helyi külszíni kőfejtőben található (esetleg odavitt, de csakis természetes) anyagokból tervezzenek „land-art” műveket, amelyeket sérült fiatalokkal együtt készítenének majd el májusban. Felsorolhatatlanul sok civil kezdeményezés szól egyébként hátrányos helyzetű gyerekekről, köztük a DeviArt Alapítvány különösen nehéz körülmények között élő cigány kisiskolásokkal együtt illusztrálja a János vitéz háromnyelvű (magyar, beás és angol) kiadását. Az Ők is a mi gyermekeink Alapítvány siketek pantomimcsoportját, a Vakrepülés társulatot és az értelmi fogyatékosok Baltazár Színházát szervezi egy előadóestbe, és fellép az EKF- évadban diszlexiásokból alakult színtársulat is.

Költészetet versverseny formájában kínál a Jelenkor Alapítvány: a város legfrekventáltabb felületein olvasható száz pécsi kötődésű költemény közül a huszonöt legjobbra lehet szavazni. És ha már a közterekről van szó, akad olyan alapítvány, amelyik Pécs szürkén szomorkodó falait kelti idén életre – méghozzá a nicaraguai „mural painting” nevű komplex közösségfejlesztő módszer segítségével, amelyben a drámapedagógia legalább olyan fontos, mint az emberi jogi meg a környezeti nevelés.

Lehagyhatatlanok a lajstromról a XI. Országos és Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari Találkozó retró trombitásai, a Pécsi Flamenco Egyesület egy hónapos táncőrülete, az augusztus végi erdélyi sokadalom a csángókkal, a pécsbányatelepi „bánya-újraélesztés” meg a helyi Hindu–Magyar Kulturális Alapítvány Keletkurzusai is. Fenyegető kultúrcsömör esetére céltalan bámészkodást ajánlanak bizonyos Pécsi Fecskék, akiknek kilincses, cégéres, tavas, tornyos fotóblogján, a www.pecs2u.eu-n helyi amatőrök és profik illesztgetik össze a város monumentális mozaikját.

A pécsi civilek gondoskodnak róla, hogy ne csak a kulturális főváros árnyoldalát lássuk
A pécsi civilek gondoskodnak róla, hogy ne csak a kulturális főváros árnyoldalát lássuk
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.