Erre a beruházók már régebben megkapták az engedélyt, viszont a kritikák hatására tavaly kiírtak egy ötletpályázatot is, amit viszont Csomay Zsófia nyert meg modern hatású tervével, melynek fő objektuma egy színes üvegbetétekkel áttört betonkocka.

S hogy melyik valósul meg? Az, amelyiket a beruházó végül beadja engedélyezésre, hangzott a válasz a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, Mezős Tamás részéről. Ő maga egyébként a Csomay-terv mellett tette le a voksát. Azt viszont a megye és a város dönti majd el együttes ülésen valamikor tavasszal, hogy melyiknek szavaznak bizalmat. Esetleg fi gyelembe veszik-e a pályázaton helyezést szerzett további két terv valamelyikét is. Nem lesz könnyű döntés, hisz legutóbb a 2000-ben épült, Oltay Péter tervezte védőtetőt kellett elbontani négy év fennállás után, a közvélemény nyomására. Ilyet még egyszer nem szeretnének. Egyelőre annyi biztos, mondta Demeter Zsófia megyei múzeumigazgató, hogy a 2,1 milliárd forintos összköltséggel, EU-támogatással megvalósuló „Királyi séta Székesfehérváron” című turisztikai projekt nagyobbik része, 56 százaléka jut majd az emlékhelyre, s 44 a többi projektelemre.

Nyilvánvaló, hogy a közízlésnek jobban megfelelne egy rekonstruktív, múltidéző megoldás, a baj csak az, hogy építészeti rekonstrukciónak jelen esetben esélye sincs, mert a földből ugyan rengeteg eredeti kő került elő, de alig van egy-kettő aminek a pontos helyét tudnánk, hangoztatta Biczó Piroska régész, s hasonló okokból a rekonstrukciós próbálkozás ellen érvelt Marosi Ernő művészettörténész is. Az ilyen fajta múltidézést Marosi vurstliba való dolognak nevezte. Mint ahogy a „Királyi séta” projekt többi része, a volt vidámpark helyén létesülő történelmi kalandpark és a középkori városmakett valóban az is. Amivel nincs is semmi baj. A nemzeti emlékhely, a magyar királyok egykori nyughelye azonban nem lehet vurstli. Szabó Zoltán építész elmondása szerint 25 éve foglalkozik a középkori bazilika kutatásával, annak minden előkerült kövét ismeri, továbbá a történeti forrásokat is, amelyekben sok használható adat található a templom méretére vonatkozóan.

Mindezeket figyelembe vette a tervezéskor, s hangsúlyozza, hogy nem rekonstrukciót tervezett, hanem a templomot méretében, körülbelüli keresztmetszetében megidéző térplasztikát, melyről senki sem hiszi azt, hogy az eredeti része lenne. Úgy gondolja, szükséges, hogy megidézzünk valamit abból a történelmi nagyságból, amit ez a hely jelent, s ha a romokat lefedjük, akkor e fölött a tetőzet fölött (tehát az eredeti kövektől elválasztva) megépülhet egy erre alkalmas építészeti jel. Marosi Ernő ennek ellenére túldimenzionáltnak tartja a tervet, és a tervezett objektum 40 méteres magasságát túlzottnak véli, mert ilyen méretet csak a legnagyobb gótikus katedrálisok érnek el. Szabó szerint viszont csupán 30 méterről van szó.

Csomay Zsófia nem ismerte annyira a bazilika területét, a templommúltját, így tervében mindenféle múltidézéstől távol tartotta magát. Nem akart „epikusan elbeszélő” látványt, hanem egy új minőséget kívánt létrehozni, ami erkölcsileg tovább tart, mint egy hamis idézet, és ezt a „hontalan teret”, a romkertet visszahozza a város életébe. Tervezéskor egy Norvégiában látott példa lebegett a szeme előtt. A romokat ő is lefedné egy járószinttel, ami által a romterület járható térré válna, s ebbe helyezne el ablakokat, amelyeken át lehetne lelátni a maradványokhoz, a fontosabb sírhelyekhez, de le is mehetnénk hozzájuk. A tér közepén pedig egy hatalmas, színes üvegtömbökkel áttört falú betonkockát emelne, amely átfénylő üvegei révén idézné csak meg a hajdani katedrálisok fényeit. A látványterveken meggyőzően modernnek és szépnek tűnik, az elképzelés mégis meghökkentő, hiszen elüt a környezetétől, és kérdés: nem tiltakozna-e ez ellen is a közvélemény.

Miért épp ide? – kérdezte Marosi Ernő is. Amire a válasz egyszerű: ide szólt a pályázati kiírás. Majd olyan kérdések merültek fel, hogy a nemzeti emlékhelynek meg kell-e idézni bizonyos spirituális tartalmat, szakralitást, s arra ez a két terv alkalmas-e. Marosi szerint nem, Mezős szerint igen. Abban viszont egyetértettek, hogy a romkert jogilag nem nemzeti emlékhely, a törvény ugyanis csak egyetlen helyre használja ezt a fogalmat: a Hősök terére, amelyen szintén most terveznek átalakításokat.

Szabó Zoltán látványtervében megidézi a történelmet, a bazilika egykori méreteit