Jurij Basmet ismerős muzsikus, azon kevesek közé tartozik, aki brácsával az álla alatt is híressé tudott válni. A közkeletű tévedés szerint brácsás a sikertelen hegedűsből válik. Nyilván van valami alapja, azért közkeletű, de egyrészt a sikeres hegedűsök is néha brácsázni kezdenek, mint Ojsztrah, Zukerman vagy Menuhin, másrészt vannak, voltak is nagy mélyhegedűs alakjai a zenének, csak a kortársakat számolva: Kim Kashkashian, Tabea Zimmerman és persze Basmet. Neki egyébként sem volt szüksége ajánlólevélre: Szvjatoszlav Richterrel érkezett először Budapestre, és ahhoz valamit tudni kellett, hogy ilyen muzsikuspartnere legyen valakinek.

De hiába a tudás, zeneiség, virtuozitás, a brácsa sohasem volt a nagy zeneszerzők kedvenc hangszere. Még Paganini is – aki maga kiváló brácsista volt és legendás hangszere is volt – inkább Berliozzal íratott brácsaversenyt, de ő maga nem állt neki komponálni. Ez pedig azzal jár, hogy egy idő után elfogy az irodalom, nincs mit játszani. Ha igazán jelentős muzsikusnak kell elkerülnie az önismétlést, kénytelen más hangszer után nézni. És mivel zongorázni elég nehéz negyven fölött megtanulni, a legkézenfekvőbb megoldás a zenekar, ez az oka, hogy Jurij Basmetet is karmesterként (pontosabban: brácsázó karmesterként) látjuk viszont.

Legalább ennyire érdekes, amit vezényletével a Moszkvai Szólisták játszanak. Csajkovszkij vonóshatosa, a Souvenir de Florence a hangverseny nyitószáma, különös mű, mert mintha semmi sem volna benne a helyén. A cím is félrevezet, ha valaki firenzei hangulatra, tiszta pasztellszínekre, nyári hőségre, olaszos dallamokra számít. Csajkovszkij valóban Toscanában kezdte meg a komponálást, de a táj és a műkincsek semmilyen hatással nem voltak művészetére, éppen olyan vaskos, dús, oroszos zene ez, mint bármelyik ismertebb munkája.

Az első tétel rögtön vadulással kezd, mintha nem is a darab elején volnánk, hanem legalább a harmadik tételnél, a második ehhez képest nyugodtabb, a harmadik a lassú, a negyedik viszont egyáltalán nem illik a többihez, nyugodtan meg lehetne cserélni a tételek sorrendjét, nem értenénk kevesebbet az egészből, mint így. Közben meg mégis Csajkovszkij-zene, hiába szeretne elegánsan túllépni rajta az ember, nem hagyja magát. Vérünket szívják a zsenik, nem tehetünk mást, mint odatartjuk a nyakunk. Vagy a fülünk.

Moszkvai Szólisták, Jurij Basmet Csajkovszkij: Souvenir de Florence Március 25., csütörtök, Thália Színház

Top 5

1. Ősrégi orosz kórusművek

A Moszkvai Patriarchátus Orthodox Férfikórusa március 22-­én este fél nyolckor lép fel a kecskeméti Nagytemplomban.

2. Orosz–zsidó dallamvilág

Március 22­-én este hétkor a Spinozában Jávori Ferenc (Fegya) és Dunai Tamás kalauzol a tízeshúszas évek zsidó Odesszájában.

3. Nigel Kennedy Bach és Ellington-estje

Az extravagáns hegedűvirtuóz a Művészetek Palotájában március 26-­án este fél nyolckor hallható.

4. Trombita és hárfa

Geiger György és Maros Éva koncertezik március 26­-án este fél nyolckor a Nádor Teremben.

5. Zongoraest

Haydn, Akio Yashiro, Mendelssohn és Schumann műveit játssza Maiko Watanabe a Magyar Rádió Márványtermében (Budapest VIII., Pollack Mihály tér 8.) március 28­-án este fél nyolckor.