Hivatalos ítészeknek meg lehet tiltani, de a bloggereknek nem, hogy színházi előadásokat a premier előtt, a nyilvános próbák alapján minősítsenek. Így fordulhatott elő, hogy mire először gördült fel hivatalosan is a függöny az Adelphi színházban, A szerelem örök című, új Andrew Lloyd Webbermusicalről már megsemmisítő vélemények láttak napvilágot. Ami különösen bizarr annak fényében, hogy a közönség látatlanban 9 millió fontot költött előzetes jegyvásárlásra.

A Szerelem örök, az 1986 óta műsoron lévő, filmvásznon is megörökített Az Operaház fantomja folytatása az eredeti show eseményei után tíz évvel játszódik. A Fantom Párizsból Coney Islandre tette át a székhelyét, ahol Phantasma néven vidámparkot hozott létre, és bűvészként nagy sikert arat. Ide gyűlnek a régi ismerősök.

A brit országos napilapok kritikái is meglehetősen fanyalgóak, azt a benyomást keltik, mintha nem érte volna meg a hosszú várakozás a Fantom folytatására. A The Timesban Benedict Nightin gale azt emeli ki, hogy „ez a Fantom nem az a fantom, akit ismertünk. A pokolban porrá égett méregköpő New Yorkba érkezése óta nyilván részt vett egy dühkezelő tanfolyamon.” AThe Daily Telegraphban Charles Spencer bevallja, hogy „aggodalommal” várta a Fantom második kiadását, hiszen a „folytatások gyakran bizonyulnak az eredeti mű halvány árnyékának, és magukon viselik a tehetség kiárusításával járó leplezetlen pénzhajhászás orrfacsaró bűzét”.

A kritikák sokkal kegyesebbek Andrew Lloyd Webber változatlanul fülbemászó, gazdagon hangszerelt zenéje, mint a minden gonoszságot és pszichológiai sötétséget nélkülöző sztori iránt. Jó minősítést kap a díszlet, a világítás és a jelmezek is, de ahogy a The Guardianban Michael Billington írja, végeredményben egy musical csak annyit ér, amennyit a cselekménye. A Hello magazin viszont azzal vigasztalja Andrew Lloyd Webbert, hogy 1986-ban az eredeti Fantomot sem szerették a kritikusok, mégis 3,3 milliárd fontot hozott be azóta világszerte a jegypénztáraknál.