Három nyomat a márciusi ifjaktól
A békéscsabai Tevan nyomdászcsalád interaktív kiállításával nyílt meg a február végén a váci Értéktár. A neves nyomdászvállalkozás könyvei közül néhány bekerült a vitrinekbe – legfőbb helyen a nyugatos írókéi. A kiállítás azonban szűkös nyomdászati eszközökben. Jóval gazdagabb nála a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Nyomdatörténeti Gyűjteménye, amelynek féltett értékei közé tartozik a budai Szentháromság-szobrot ábrázoló rézmetszet 1712-ben alkotott nyomólapja. Idekerült az Egyetemi Nyomdának a XVIII. század és 1914 közötti időből származó betűkészlete; becses érték a megannyi nyomdagép, könyvkötészeti prés, a szépszámú egyéb betűsorozat. Van itt rotációs gép az 1890-es évekből, amelyen a Népszava készült. A gyűjtemény része egy olyan nyomdagép is, amely a hagyományok szerint kulcsszerepet játszott az 1848-as forradalomban.
De nemcsak ezen nyomtatták a Nemzeti dalt. Kalla Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa szerint a náluk őrzött sajtógépen is készítették 1848. március 15-én Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét, illetve a márciusi ifjak által összeállított, Jókai Mór szövegezte 12 pontot. Ezek voltak az első, nem cenzúrázott, legális sajtótermékek Magyarországon. Az események leírása Jókai Mór visszaemlékezéséből is ismert: „A nyomtató gépet mindjárt legelsőnek ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy, ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet…” A ma is működőképes eszközön némi segítséggel bárki elkészítheti a saját Nemzeti dalát.
Budán már 1473-ban, nem sokkal Gutenberg találmányának közismertté válása után működtetett nyomdát Hess András. Az ország legrégebben működő nyomdája a debreceni Alföldi Nyomda, amelynek elődjét 1561-ben Huszár Gál református vándorprédikátor alapította. A prédikátor egy év múltán ugyan továbbállt, de nyomdája maradt. 1616 és 1633 között a Debrecenben készült a hazai könyvek nyolcvan százaléka. 1849-ben itt nyomták a Függetlenségi Nyilatkozatot és a Kossuth-bankókat. Az emlékek gyűjtése a cívisváros nyomdájában 1990 környékén, azaz a ólomszedés eltűnésének idején kezdődött. Gyomaendrődön viszont jóval korábban. A Kner Nyomdaipari Múzeum Kner Imre egykori lakóházában működik. Technikatörténeti, egyúttal családtörténeti bemutató, megannyi érdekességgel.
„Az előbb felsorolt bemutatóhelyek egyike sem tekinthető olyan átfogó és alapos múzeumnak, mint például a mainzi Gutenberg Múzeum” – állítja Pogány György könyvtárigazgató, az ELTE könyvtár tanszékének korábbi docense. Tőle tudjuk, hogy a Magyar Grafika című folyóirat 2006-ban összegyűjtötte a hazai szakmai bemutatóhelyeket –huszonötöt sorolt fel Kőszegtől Miskolcig. Az összefoglalóban még nem szerepelhetett a nyíregyházi skanzenben tavaly megnyílt nyomdászműhely, illetve a 2010 júliusában elinduló vizsolyi nyomtatóműhely. Abban a házban és azzal a technikával, ahol és amivel egykoron előállították a vizsolyi bibliát.
