Félszemű a királynő
A queer-esztétikát majmolni igyekvő bóvli-revü egyszerre volt Csabai Attila, Frenák Pál és Gergye Krisztián oeuvre-jének ordenáré paródiája, valamint a tánckomponista kedves filmjeinek, klipjeinek (A holló, Ollókezű Edward, Thriller, etc.) sorvasztó megidézése – vámpírokkal, kígyónőkkel, játékpisztollyal. Levertségemet tetézte a darabba bele-bele tapsoló, állva ünneplő, virágot hajigáló, kurjongató, Operett-tagságos prömier-slepp.
A nyomasztómucsaiság után fél évvel tárták a nagyérdemű elé a Lunatikát, amely elnyerte a múlt év legjobb hazai kortárs koreográfi ájának megítélt Lábán Rudolf-díjat. A hétszereplős opust a holdkórosság, az alvajárás (lunatizmus), az őrület (angolul: lunatic) ihlette, míg Duda az emberi evolúción mélázik a bárgyú műismertetőben. A módiban lévő, elcsépelt, apokaliptikus hangulatú sci-fiszerűség Wim Vandekeybus újFeketeségére (nieuwZwart) emlékeztet. Kimódoltságában, közhelyességében annak méltó versenytársa is, míg látványában, előadói minőségében korántsem.
A filmes felütésben erotikátlan lihegést hallató, sámsonhajú, meztelen emberpár üzekedésnek szánt egymásba gabalyodását szemlélhetjük. Eztán a szürke ruhás táncosok hosszasan szinkronfetrengenek, magzatpózba merevednek, szakrális szoborcsoportba tömörülnek (Krisztus-pózzal), míg ketten alfa-állapotban szontyolognak. Az egyórás futurisztikus lélekbulvárkodás a kívülálláskiközösítés, a hordába verődés, a törzsi viszonyok, az elköteleződés, a leigázás, az intimitás iskolás bédekkere – Kunert Péter éteri ambient zenéjére. A flow-érzésű kontakttánc (gurulás, ugrás, emelés, esés, ütközés) jellegzetessége, hogy egy összefonódott emberpárt nézve bajosan jutunk dűlőre: cselgáncsoktatásban részesítik-e egymást, vagy ölelkeznek.
Gyakori még, hogy úgy lóg a nő a férfi nyaká(ba)n, mint az anyján csimpaszkodó majomkölyök. A személytelen, buzgón trendkövető, ám szorgosan kidolgozott, jól szerkesztett munkára a negyedikei estén árnyékot vetett a táncosok általános álmatagsága. (A fádság oka lehet, hogy két férfi szereplőt is helyettesíteni kellett.) A szenvedélyesség ernyedt szenvelgésnek, a duhajkodás fásult toporzékolásnak, az örvénylés teszetosza nyűglődésnek hatott. A szépség (gúny)mosolyra fakasztó giccsbe hajlott, mikor Lázár Eszter a párja (Bora Gábor) pólója alá bújt, majd négykézlábra ereszkedő társa hátára mászott – így araszoltak előre. Konzum-hatásvadászat, mikor közszemlére teszik a pőre felsőtestű, fényárban úszó Bora hátizmait – Rocky Akárvalahány a szorítóban. A hosszú hajúak tánca (Jónás Zsuzsa, Mikó Dávid, Simkó Beatrix) azonban ügyes megoldás. A sötétben kékes neonfénnyel világító három lengőtrapéz kiváló zárókép.
Duda Éva pályafutása a 2007-es Arénát,majd a hirtelen rászakadt szakmai elismerést követően gyászos fordulatot vett: eluralkodott rajta a szolgai megfelelni és tetszeni vágyás. Saját hangját elveszítve mások tónusában kornyikál – dalok helyett tinglitanglit, vagy divatos tiszavirág-slágert. Utóbbival aratott kétes diadalt egy harmatos színvonalú házi versengésben.
