Az Andrássy úton, a Nemzeti hajdani kamaraszínháza helyén létrehozott intézmény fő feladata az volt ugyanis, hogy országos hatáskörű műsorszolgáltatóként vidéken is ellássa néznivalóval a gyerekeket.

Hogy milyen mértékben járult hozzá ez a kiterjedt tevékenység az ifjabb korosztályok szocialista szellemű neveléséhez akkoriban, arra ma már valószínűleg senki sem emlékszik. Az viszont a magyar színháztörténetből kitörölhetetlen tény, hogy ugyanez az intézmény a merészen kísérletező, az európai avantgárd szellemét meghonosító, a polgári és a szocreál port magukról merészen lerázó legfontosabb műhelyek közé tartozott ugyanebben az időszakban. Felnőtteknek szóló előadásai bejárták a világot, s mindenütt hatalmas sikert arattak, hiszen a Shakespeare, Beckett, Dürrenmatt darabjait bábszínpadra állító, valamint a Sztravinszkij, Bartók, Ligeti műveire készült, a zenével egyenrangú, azt méltóképpen látvánnyá alakító kompozíciók az akkor legkorszerűbb, egyetemes színházi nyelvet szólaltatták meg.

Elsősorban ez teszi a hétfőn, életének nyolcvannyolcadik évében elhunyt Szilágyi Dezső emlékét halhatatlanná.