Nekik szól a Nem én kiáltok, a Tiszta szívvel, a Külvárosi éj, az Óda, az Eszmélet, a Mama, a Kései sirató meg persze a Medvetánc, s a ma talán legidőszerűbb A Dunánál. Igaz, a nagyon idős olvasók meghökkenhetnek a Medvetánc címén: Gondir ekton. Hiszen gyermekkorukban még nemigen szabadott kimondani a kultikus tiszteletnek örvendő medve „gondir” nevét – helyette babonából a „peres ataj” (öregapó), a „möji murt” (idős ember) vagy a „paskit kimas” (széles homlok) járta. Az utóbb említett A Dunánál esetében efféle gond nem lehet. Legföljebb az „Anyám kún volt, az apám félig székely / félig román, vagy tán egészen az” soroknál kellett a fordítónak jegyzetben megmagyaráznia a „székely” szót.

Fontos ez a kötet nekünk, egy nagy költőnk munkái révén további hírt szerez Magyarországnak egy nyelvrokon közösség körében. Fontos az udmurtoknak is, mert egy nagy költőt ismerhetnek meg veszélyeztetett anyanyelvükön. Az anyanyelv pedig – régóta tudják már – nélkülözhetetlen eleme egy nép önálló létezésének. A körükben is gyűjtő fáradhatatlan nyelvtudós, Munkácsi Bernát Oroszországban már a XIX. század végén gyakorta találkozott az „Udmurt kalili udmurt kil!” jelszóval. Azt jelenti: „Udmurt népnek udmurt nyelv!”

Az udmurtok a többi oroszországi finnugor nyelvű néphez hasonlóan tiszteletteljes „irigykedéssel” tekintenek ránk, a nyelvcsalád legnépesebb nemzetére. Ez a verscsokor erősítheti a tiszteletet. De így van megfordítva is. A József Attila-kötettel szinte egyszerre jelentek meg – ugyancsak a LiteratUral-sorozatban –egy ifjú mordvin költőnő, Nadii Mus versei. A Meztélláb című kötetben mordvinul, nyersfordításban németül és franciául, majd Pusztay János műfordításában magyarul sorakoznak egymás után a jobbára népdalstílusú költemények, a mellékelt CD-n pedig udmurtul el is hangzanak a versek.