Egy bakfis szerelmei
Egy biztos: a közvélekedés leginkább Adyhoz köti Boncza Bertát és hajlamos elfeledkezni arról, hogy bizony Babits is csapta neki a szelet, arról pedig pláne, hogy tizennégy évig Márffy Ödön felesége volt. A debreceni MODEM-ben nyílt kiállítás épp ezt, A másik Csinszkát szeretné közelebb hozni hozzánk.
Szép nem volt éppen – írja róla kicsit rosszmájúan (vagy csak irigy éleslátással?)KosztolányiDezsőné. Fegyelmezetlen volt, bohém, megfelelt a dekadens kor ízlésének, folytatja az éjszakákat végig cigarettázó kortársról szóló vallomását, majd egy kicsit epés hasonlattal jegyzi meg: dzsentri bakfis a svájci szanatóriumban. Móricz Zsigmond kicsit lekezelően, de azért nem kivonva magát a varázs alól így írt róla: modern nőcske, aki erdélyi urak vérét és a modern kultúra pezsgőjét hozta magában. Babits pedig nem titkolta, hogy bizony néha úgy viselkedett „mint aki szinte teljesen megháborodott: társaságban minden átmenet nélkül felugrált, felragadta a keze ügyébe eső poharat, és a falhoz vágta, majd szó nélkül elrohant.”
Mindez Rockenbauer Zoltán A halandó múzsa című tanulmányából tárul elénk, és nem véletlen, hogy épp ebből a kötetből idézünk, hiszen a szerző egyrészt a debreceni tárlat kurátora, másrészt a kiállítás a könyv vizualizált változata.
– Nemcsak az ő életüket változtatta meg, hanem Márffyét is. És nemcsak az életét, a festészetét is: megismerkedésük idején expresszív, vibráló képeket fest, majd lesz egyre szelídebb, lazúrosabb – magyarázza Rockenbauer, aki szerint az Ady-féle Csinszka-ciklus vetekedik Márffy sorozatával. Csak az egyik a betűt, míg a másik az ecsetet hívja segítségül, hogy megrajzolja ezt az ideges, nyughatatlan múzsát.
Az élet persze igazságtalan.Miközben Csinszka vibrálásával, izzó személyiségével folyton jelentős művekre inspirálta a mellette élőket, ő maga is küzdött a teremtés nyűgével: verseket írt (Kosztolányi Dezsőné szerint örök dilettáns) és rajzolgatott is. Épp ezekkel keresi fel Ady halála után Babitsot. Szeretné megmutatni őket valakinek, ám a férfi is tudja: mindez ürügy. A viharos kapcsolatból persze itt is versek születnek, majd mindkét oldalon egy-egy gyors házasság. Valaki mással. Csinszka a kor jelentős festőjét szemeli ki magának, Babits Török Sophie-val vigasztalódik.
A hisztérikusabb évek után végre a nyugalom időszaka köszönt be Csinszka életében. Ezt a kiállítás belső elrendezése is jelzi: a külső, sötét folyosókról egy napfényes, hófehér belső térbe lépünk, ahol a házaspár Szamóca utcai villájában eltöltött idillikus évei jelennek meg. A budai ház Márffynak az összes festészeti lehetőséget felkínálja: a kert gyümölcsei a csendéletre, a sürgő-forgó család a portrékra, a friss, szikrázó levegő pedig a plein air megfigyeléseire csábítja. (A családot persze Csinszka is megörökíti egy bájos, gyerekrajzra hasonlító vázlaton.) Csinszka jellemének kettőssége megfoghatatlansága persze itt is nyomot hagy: Márffy vásznain az idealizált, pasztellszínű feleség, míg a rajzokon a vibráló, feszült, kicsit idegen nő vonásait fedezhetjük fel. Mert a feszültség azért itt sem múlik el teljesen, főként hogy Márffy a házban gyakorta vendégeskedő Ticharich Zdenka zongoraművészt is többször lefesti. Pedig Márffy Csinszkán kívül csak egy portrét fest mindenkiről. A kivétel természetesen nem hagyja nyugodni a feleségét: sötét, zongorilla nőnek írja le Zdenkát, aki „borzasztó egy szépség”. Kettőjük kapcsolatát egy közös kép is megragadja: Csinszka idegen, hűvös mozdulattal tolja el magától a betolakodót.
Márffyt igencsak megviseli múzsája halála. A velencei biennálét is megjárt Csinszka-portrét Móricznak ajándékozza. Majd fest még egyet, egy utolsót. A legismertebbet. Az ablakon kikönyöklő, csodaszép nőt egy férfi próbálja visszatartani. De ő már nem a sötét belső térre figyel, máshova néz. Ki. El. Messze.
És még adós vagyok néhány adattal: Márffy több mint félszáz olajképe, pasztellje, akvarellje, grafikája és litográfiája látható a május 23-ig nyitva tartó kiállításon. Vagyis Csinszka ürügyén az eddigi legnagyobb Márffy-tárlatot látjuk, kiegészítve eredeti levelekkel, kéziratokkal, hang- és filmfelvételekkel. Csinszka rajz- és verspróbálkozásaival.
Negyven év megkerülhetetlen lenyomataival.
