Kis pénz, kis foci – legyen ez az első tanulság, azzal a kiterjesztéssel, hogy mondjuk a konkrét bénázást ezzel együtt sem értjük. Tudjuk, hogy például a Láng Művelődési Ház nem az a kimondott Pompidou Központ, és nagyon sajnáljuk, hogy nem az,meg amúgy szeretjük a retrót nagyon. De nehéz elhinni: járólapig ki kéne pucolni a Nemzeti Bank pincéjét ahhoz, hogy a ház weboldalának programajánlója ne kéthete lezajlott eseményekkel kezdődjön, és egy hete lezajlottakkal folytatódjon, hogy aztán az olvasó legalul, szinte mintegy mellesleg találja meg azt, amiről még nem maradt le. A net világában különösen meglepő krédó, ti., hogy nincs szebb, mint a tegnapelőtti, meg azelőtti program, egyébként máshol is gyakran felbukkan, csak azért emeltük ki a Lángot, mert a vizsgált helyek közül ott kellett a legtovább görgetnünk, hogy eljussunk a jelenbe. (Természetesen fenntartjuk a tévedés jogát, lehet, hogy az efféle frissesség is pénzkérdés, csak akkor meg az a dilemma, hogy érdemes-e így egyáltalán programajánlót csinálni).

Persze nyilván szörnyen igazságtalan ellenpéldaként a jó légköri viszonyok közepette száz kilométerről is jól kivehető MüPát felhozni, nem is tennénk, ha mindjárt a lap megnyitásakor nem egy honi csodával szembesülnénk: a kultúrpalazzó honlapjának szerkesztői egy felugró ablakban, mondhatni, legeslegelőször a programváltozásokról tájékoztatják a tömegeket. Rajtuk aztán nem múlik, ha valaki lukra fut, az ilyesmit hívják úgy, hogy felhasználóbarát. A weboldal egyébként minden szempontból lenyűgöző, bár mondhatjuk, könnyű nekik.

Egyszerűbb, de tájékoztatásban és frissességben a Petőfi Csarnok website-ja is erős. Különösen dicséretre méltónak tartjuk a ház eseménynaptárát, amelyben évre, hónapra, hétre és az adott napra is rá lehet keresni. Mintaként ajánljuk minden érintettnek. Sokak mellett például a Pataky Művelődési Központ illetékeseinek.

Az amúgy remek hangulatú művház honlapja ugyanis konkrétan a benne dolgozók (igazgató,  igazgatóhelyettes, gazdasági vezető stb.) nevével és telefonszámával kezdődik, nem tudjuk, miért gondolják, hogy a közönség számára ezek a legáhítottabb információk. Emellett szomorú, hogy a Pataky is azok közé az intézmények közé tartozik, amelyekben azt vallják, hogy bizonyos információkat feltétlenül sötétszürke alapon fekete betűkkel kell közölni, valamint a kiállító művészek munkásságát és az épületben tanyát vert klubok egy részének tevékenységét is a legjobb véka alá rejteni. Hogy a honlapszerkesztők (és megbízóik) mennyire nem értik, minek hol a helye, arra az ugyancsak találomra kiszúrt ceglédi Kossuth Művelődési Központ is plasztikus példa. Minimum zavarbaejtő, ha egy kulthonlap úgy kezdődik hogy a központ „épülete 1927-ben ipartestületi székháznak készült” és nem úgy, hogy 2010-ben mire készül.

Ugyancsak vidéken, de valamivel közelebb szerencsére találtunk egy művházat, amely némileg árnyalja a képet, miszerint csak milliárdokért felhúzott palotában lehet normális honlapot csinálni: ugyan a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központ sem a lényeggel, vagyis a programkínálattal nyit, és pofára is eléggé konzervatív, az átlagos adottságú intézmények közül honlapjának pontossága, részletessége és gazdag illusztráltsága okán mindenképp kiemelkedik. Annyit azért megjegyeznénk, hogy az Erkel programkínálatának PDF változatát csak erős idegzetűeknek ajánljuk: tíz perc alatt öt oldalt sikerült letöltenünk a tizenhatból. Egyébként nem értjük, miért ragaszkodnak a PDF formátumhoz az efféle site-okon, ha ugyanaz az információ ugyanott egyszerűbben is elérhető – csak azt ne tessék mondani, hogy azért, mert abból könynyű nyomtatni, mert akkor mi meg azt mondjuk, hogy egyrészt nem könnyű, másrészt, ha nem tűnt volna fel, pusztulnak az esőerdők.