Föld alatt bővítene a Nemzeti Múzeum is
Az uniós pályázatnak azonban feltétele, hogy a fejlesztésnek elfogadott engedélyezési tervei legyenek.
Lényegében ez indokolta a pályázat „sietős” kiírását, amely egy nappal a választásokat megelőző közbeszerzési moratórium életbe lépte előtt jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, a távozó igazgató, Kovács Tibor regnálásnak utolsó napjaiban. A „last minute” tender miatt azonban a Civilek a Palotanegyedért Egyesület kérdéseket tett fel a minisztériumnak, mivel tavaly még azt a tájékoztatást kapták, hogy a pályázat az új igazgató feladata lesz majd.
Mindenesetre az épület, mint a magyar klasszicizmus emblematikus objektuma, nem bővíthető akárhogy. Erre csak a föld alatt van lehetőség, de ott sem mindegy, hogyan. Hiszen egy korábbi felszín alatti fejlesztést – az intézmény összekötését a múzeum mögött épült, Pollack Mihály téri mélygarázzsal – a környezetvédők megakadályozták: a múzeumkert öreg fáit féltvén fellebbeztek az építési engedélyek ellen. Ezért aztán most más irányt kell keresni a bővítésnek. Itt is, akárcsak a Szépművészeti Múzeum esetében, az épület előtti terület látszik a legalkalmasabbnak.
Igaz, akadályozza némileg a tervezői fantázia szárnyalását, hogy található ott egy XVIII. századi pince, amely még egy, a múzeumnál is régebbi épületből maradt. A műemlékesek megtartandónak ítélték, s miatta 2003–2004-ben már meghiúsult egy másik bővítési elképzelés: nem épülhetett ide kétszintes mélygarázs. A mostani tervpályázat részvevőinek meg kell oldaniuk e pincemaradvány bemutatását, de ugyanakkor a kiszolgáló, logisztikai funkciók bővítését, a dolgozók kertben parkoló autóinak elhelyezését, az épület belső udvarainak hasznosítását, új közönségforgalmi terek kialakítását, a látogatói útvonalak és bejáratok átszervezését is.
Elképzeléseket várnak továbbá a múzeumkert értéknövelő hasznosítására: beleértve a sétautak újrarajzolását, a játszótér kialakítását aMúzeum utca felőli parkrészben, és a múzeum mögötti kertészlak szimmetrikus épületpárjának megtervezését.
A Múzeum fejlesztésére az elmúlt 16 évben 10,4 milliárd forintot költöttek, tudta meg lapunk, ennek során készültek el például a belső udvarok alatti kiállító- és raktárterek, a tetőtér beépítése, a teljes műemléki rekonstrukció, a lépcső felújítása és a lépcső alatti tér beépítése. Úgy kalkulálják, hogy most az udvarok lefedése és a további felszín alatti bővítés körülbelül ötmilliárd forintot igényel még.
A Nemzeti Múzeum hosszú évtizedeken át készült, ma ismert formáját és díszeit csak a XIX. század végére nyerte el. A kiegyezés után lett kész a híres kert és az impozáns főlépcsőház is. Emblematikus helyszín a bejárathoz vezető lépcsősor: habár a Nemzeti dalt nem itt szavalta el Petőfi, a márciusi eseményekben fontos szerepet játszott a 29 darab, egyenként 32 méter hosszú lépcsőfok és a széles pihenő. Ezek az elemek a hatvanas évekre annyira elkoptak, hogy akkor egyszerűen megfordították őket.
A mostani rekonstrukció során szóba került a homokkő hasábok cseréje, de végül a felújítók – 2004-ben – úgy döntöttek, amit lehet, megmentenek közülük. Így a lépcsősor alján ma is a márciusi ifjak lába nyomát tapodhatjuk.
