A Blackwell Kiadó Blackwell és a popkultúra-szériájának darabja azt a hat esztendeje praktizáló, televíziós sorozathéroszt veszi górcső alá, akit két éve a legtöbben néztek a világon (88 millióan); és aki valójában egy életkísérlet hőse. Csodálata társadalmi érdek.

A gyakorta sziporkázó szerzők a kulturált szórakoztatást elménk pallérozásával ötvözik. Fáradhatatlanul sorolják, kikkel és mely eszmeirányzatokkal mutat rokonságot az a kitalált orvos-diagnoszta, akit barátai, kollégái, páciensei és a számára vadidegenek egyaránt szánalmas bunkónak becéznek. Amit többen is bizonyosan állítanak: Sherlock Holmes (poszt)modern kori, rejtvényfejtő-nyomozó alteregója ugyanazt vallja, amit példaképe, Szókratész. Vagyis, hogy „a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet”. Csakhogy lehet-e értelmes élete annak a mizantróp, istentagadó, erkölcstelen, egyszerre hazudozó és megszállott igazságkereső drogfüggőnek, akinek saroktétele, hogy az élet értelmetlen?

Peter Vernezze (Taoista a Doktor House-ban?) szívmelengető párhuzamot von a Tao Te King bölcsének állítása: „…a lényekmint szalmakutyák”, és az ibolyakék szemű, „szisztémás jellembeteg” kezeltjei iránti közönye között. Bűbájos HÁZIorvosunk számára a gyámságra szoruló páciens ugyanaz, mint az ókori kínai áldozati tárgy, a szalmakutya – melyet a rítuskor tisztelnek, ám a szertartás után eldobnak, majd jól megtaposnak. Meglepő-e, hogy Jennifer L. McMahon az embereket tárgyiasító, egyetemesen érzéketlen, rokkant géniusz előképének a személyközi kapcsolatokhoz kissé kiábrándultan viszonyuló Jean-Paul Sartre-ot tartja? Aki arra jutott: „a pokol az a másik ember”.

A Vicodin-zabáló különc a tévedésekre építi módszerét, rendre találgat.Munkatársait a „csalni-lopni-hazudni”-elv alapján irányítja. Létezik-e olyasmi, amit a nietzschei Übermensch-eszmény jegyeit fölvillantó, krónikus fájdalmakkal küzdő kalandor semmilyen körülmények között nem reszkíroz meg? Nos, ismert egy olyan „másodrendű vágy”, „akarati állapot”, amelynek puszta hallatán intubálni kell eme intellektuálisan erényes férfiút. Sara Protasi szerint a „Szerelem: az egyetlen kockázat, amit House nem vállal”. Ugyanakkor: megvalósítja az arisztotelészi, „korlátozás vagy szennyeződés nélküli” barátság (haplos) ideáját, melynek alapja a közös küzdelem a kiválóságért (areté).

Dr. House barátok közt – jóban-rosszban?! Különös-e, ha az idegcsiklandozó munka 112. oldalához érve föltámadt bennem a gyanú: zen buddhista vagyok.