Sir, a Csavargó

2005-ben egy angliai árverésen 1900 fontért, azaz több mint hétszázezer forintért kelt el Charlie Chaplin bambusz sétabotja; egyik filmbéli öltönye és az ahhoz tartozó cipője kétszer ennyit ért.

Ki tudja, mit óhajtottak megvásárolni azok, akik ennyi pénzt fizettek Chaplin, a pontosság kedvéért: Sir Charles Spencer Chaplin legendás kellékeiért, talán műtárgyakat, talán világszerte ismert ereklyéket, talán egy darabka emberséget. Hogy Chaplin ez utóbbit bőségesen osztogatta, azt pontosan tudjuk, ennek fényében igencsak meglepő volt, amikor néhány évvel ezelőtt kiderült: amikor 1975. március 4-én, azaz éppen 35 évvel ezelőtt az angol királynő lovaggá ütötte őt, akkor a magas hivatalok és a még magasabb méltóságok éppen húsz esztendeje fontolgatták, halogatták, tologatták, rágták és emésztették, vajon megérdemli-e a címet.

Nem, nem... ne tessék válaszolni, magas labda.

Az elismerést egyébiránt főként az amerikaiak szerint nem érdemelte meg, egyfelől zilált magánélete, értsd: négy házassága miatt, melyek közül kettőt olyan lánnyal kötött, aki még nem volt 18 éves, voltak aztán némi adóhátralékai is, no meg azért sem kedvelték az Államok vezetői, mert olykor baloldali, liberális nézeteket hangoztatott. Végül pedig Modern idők című filmje sem tett jó benyomást rájuk, hogy visszafogottan fogalmazzunk. Hát még az 1957-ben készített Egy király New Yorkban, amelyben elítélte az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működését, és finoman ráprüszkölt a reklámok hamis és ostoba világára is.

Na de, ki szereti, ha kiröhögtetik? Ha gúnyt űznek belőle?

Ki tudja, mi minden futott végig az akkor 86 éves Chaplin fejében, amikor arról értesült, hogy lovaggá ütik? Biztosan átfutott agyában a keserves gyerekkor, elkacsázott lelki szemei előtt az általa megformált, immár filmtörténeti Csavargó, valami távoli ködből tán felé biccentettek azok a hírességek, akikkel valaha találkozott, köztük Einstein, Gandhi, Churchill és a többiek. Talán eszébe jutott az egész zaklatott világ, mely olykor haláltáborokba préseli az embereket, máskor hatalmas fogaskerekek közé. Amelyben, ahogy mondani szokta, mindezek ellenére „Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő”. Talán érzett valamiféle elégtételt is, de meglehet, hogy öreg volt már ahhoz, hogy effélén nyűglődjön. Talán bölcs volt, és a meghatottság álarca mögött csak legyintett az egészre, mert pontosan tudta, addig nincs nagy baj, amíg akad egy bot, amelyre bármikor rátámaszkodhatunk, egy lyukas cipő, amellyel áttipeghetünk az életen és egy kalap, amit megemelhetünk olykor az előtt, aki megérdemli.

Infó:

A Modern idők című filmet március 2-án 21 órakor vetítik a Filmmúzeumon, ahol 22.30-tól

Philippe Truffault Chaplinről készített dokumentumfilmje is látható.

Charlie Chaplin Ben Turpinnel mókázik a Charlie, a kellékes (His New Job) című 1915-ös filmben
Charlie Chaplin Ben Turpinnel mókázik a Charlie, a kellékes (His New Job) című 1915-ös filmben
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.