Nem árt rögtön az elején leszögeznünk, hogy Zeke Gyula író egyben főfoglalkozású olvasó is. Kávéházés Budapest-kutatóként például napközben könyvtárakban, a Széchényiben, az Országyűlésiben és levéltárakban olvas főleg korabeli iratokat és hír lapo kat – legutóbb például Karinthy és Kosztolányi egyik budai törzshelyéről, az újra megnyíló Hadik kávéházról –, olvas járművön, lefekvés után és természetesen ott is, ahol a férfiemberek szoktak, bár ízlése szerint ezt ő nem hozná szóba.

Egy helyen azonban biztosan nem olvas hosszasan, itt, a saját készítésű polcok előterében álló íróasztalánál. Mert az olvasás szerinte passzionátus foglalatosság, az íróasztal meg író-asztal, munkahely tehát, ahol nem olvas csak úgy az ember. Az az asztal kávéházi asztal egyéb iránt, gyönyörű márványlap, amely hosszú évtizedeken át egy pincében várta sorsa jobbra fordulását. Ezen a történelmi márványon tehát nem olvasni-, hanem írnivalók állnak elsősorban. Korábban itt készült el a Kalligramnál kiadásra váró anya regény, aztán a Saly Noémivel közös, tízrészes kávéház- és presszótörténet forgatókönyvei. Most a kávéházi kalauz folytatása készül (főleg a romkocsmákra fókuszálva), de itt készült a dohányzási tilalom ellen érvelő írás is az Ex-Symposionnak és egy másik a valahai politikus, Vázsonyi Vilmos 56-os emigráns unokájáról, arról a kivételes párizsi művészettörténészről és kávéházi entellektüelről, akinek különleges életéhez a halála is méltó volt: két éve a zürichi eutanáziaklinikát választotta.

A többszintes Zeke-könyvtár ma már nemigen szaporodik, mert évekkel ezelőtt elérte a terjeszkedés végső határait. Néhány fontosabb antikvár könyv érkezik legfeljebb, és az olvasás is egyre inkább újraolvasás. Mint például Krúdyé vagy Kosztolányié, amelyek újraolvasása folyamatos, és gyakorlója szerint már-már kábítószer jellegű. Utoljára egy szerencsétlen interjúja kapcsán Kertész Imrét olvasta (újra, méghozzá részben kölcsönkönyvekből) – de úgy öt-hat évente Csáth Géza és a többi háború előtti klasszikus is mindig előkerül. Ennek megfelelően aztán az aktualitásokra már nemigen marad idő: kortársakra például vagy a 15 éve elhatározott, alaposabb klasszikus ókorkurzus ütemterv szerinti olvasására.

Zeke Gyula amúgy vizuális típus, könyvjelző nélkül, láttamra keres vissza mindent. És most kapta meg élete első (olvasó)szemüvegét.

Polcfigyelő

Saját készítésű polcok; több tételben, de saját tervek alapján már az előző lakásban elkészültek négy centiméter vastag vörösfenyőből, falra szerelve és tudatosan keskenyre szabva, a porfogó és természetes mütyür tárhelyképző szegélyek mellőzésével – így a könyvek gerince is jobban mutat.

A nappaliban és a pincében; a lenti kilenc polcon egy pingpongasztal körül az elmúlt 25 év hozadéka történelemtől a kávéházi archívumig, a szépirodalomtól a judaikáig, fent a többször forgatott Krúdytól a külön kávéházas és Budapest-irodalomig.

Gondos rendszerezési szisztéma; a nappaliban külön polcra kerültek a gyakrabban forgatott Budapestkönyvek, az íróasztal mögött további négyet foglal a Budapest-irodalom további része, Krúdy és Kosztolányi külön kiemelve és a klaszszikus szerzők és válogatott magyar és világirodalom.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.