A szkript a mozi világában forgatókönyvet jelent, a szkriptest viszont naplóvezetőnek ejtik magyarul. Endrényi Dóra jobban is szereti az utóbbi változatot, mert pontosabban tükrözi a valóságot az angolnál. A naplóvezetést tessék szó szerint érteni: a forgatásokon minden korábbi ismeretség nélkül, üzembiztosan fel lehet ismerni a szkriptest –ő az, aki kezében a könyvvel, kis- és nagy papírral, tollal cövekel a kamera mellett, és folyamatosan jegyzetel.

Hogy mégis mit?

A világon mindent. Hány szereplő látható a jelenetben, melyik áll, melyik ül, hány gomb van nyitva az ingén, mikor gyújt rá, mikor iszik, úgyhogy nem árt, ha a naplóvezető egyszerre húsz dologra képes figyelni. Ha nincs külön „dialog-coach” (még mielőtt szövegtrénerre fordítaná valaki – súgóról beszélünk), akkor ez is az ő dolga. És mivel Dóri szerint nemigen fordul elő manapság, hogy a forgatás során ne változna az ere deti szöveg, neki kell a valós párbeszédeket rögzítenie. Meg azt, hogy melyik szónál emeli fel a poharat a szereplő, melyiknél szív bele a cigarettájába, (hiszen ez alapján igazodik el később a vágó), nem mellesleg, hogy milyen optikával vette fel a jelenetet az operatőr, milyen szűrőt használt (hiszen ez alapján megy fényelni a laborba).

A „hogyan lesz szkriptes az ember lányából” kérdés esetünkben igencsak formális, hiszen az Endrényi családnév védjegynek számít a filmgyárban: édesapja híres standfotós, édesanyja maszkmester, egyedül Dóri nővére választott más pályát, lévén táncművészetet tanult.

A szülők egy darabig reménykedtek abban, hogy kisebbik lányuk megússza a mozi kalandját, azaz „normális” szakmát választ, de amikor elvégezte az Egészségügyi Főiskolát csecsemő- és gyerek szakon, de mégsem a rendelőben, hanem egy stábban kötött ki – hát, nem csodálkoztak nagyon.

A történet tíz évvel ezelőtt, a Kisváros forgatásán kezdődött, de jó iskola volt az akkor indult Barátok közt epizódjainak felvétele, (ott is ragadt három évre) mert meg lehetett tanulni gyorsan és pontosan dolgozni. A tévés kezdetek után az első igazi, önálló mozi Tóth Tamás Anarchisták című filmje volt, azóta számos közönségsikerben, egyebek között a Tréfában, a Kaméleonban, a Nyugalomban vezette a minden részletet tartalmazó naplót. Imádja a most készülő Bajor Gizit is – mint minden munkáját.

Észre sem veszi, úgy röppen el egy-egy (tizenhat-tizennyolc órás) forgatási munkanap, és ha három órát hagyják aludni, ott folytatja (szó szerint), ahol abbahagyta.

Ha nincs forgatás éppen – mert élni olyankor is kell valamiből –, beugrik két-három hónapra egy kertészeti boltba, vagy a pult mögé a McDonald’sba, és olyankor hálát ad az égnek, amiért „főállásban” izgalmas, kreatív munkát végez.

Amúgy nem akarja az idők végezetéig vezetni a naplókat, szíve szerint sok-sok gyereket nevelne, és főállású anyuka lenne.

Úgy értve: sok-sok film múlva…

Példaképek

A szkript magyar nagyasszonyai: Szalontai Árpádné (Maca), Winkler Gabriella, akiktől tanult, és akik segítették a pályán.