Generációváltás a József Attilában
Az angyalföldi színház az elmúlt ötvennégy év alatt bizonyította létjogosultságát. A Fodor Imre által elindított színészcentrikus népszínház eszméjét az utódok továbbörökítették. Persze a folyamatosság képviselete mellett mindig változtattak is a programon –mondta lapunknak Léner Péter direktor, aki a minap jelentette be: átadná helyét a fiatalabb generációnak, de maradna a társulat tagja.
Legnagyobbat valószínűleg az elmúlt két-három évben lépett a társulat: mikor állandó vendégrendezőnek invitálta a formabontó Zsótér Sándort és Horváth Csabát. Hogy ez mit formált a közönség összetételén, azt felmérés híján nem tudják megtippelni. Az biztos, a társulatnak szüksége van arra, hogy ezt a fajta színházat is kipróbálja. És abban bízik Léner, hogy az eddigi törzsközönségük mellé új nézőket vonz a két alkotó.
Nagy kérdés, hogy mit tűr el a helyi, főként bulvárdarabokra szakosodott publikum. Erre nyíregyházi igazgatásának első premierjét hozza fel példaként Léner. Kolozsvári Papp László darabját, a Kádár Jánosról szóló Édes otthont mutatták be. Behívta a megyei tanács elnöke, és annyit közölt vele: mindent csinálhatsz, csak az arányokat tartsd szem előtt! „Ez volt harmincéves pályám legfontosabb mondata” – állítja a direktor.
Bár nyilván a fenntartó főváros dönti el, ki váltja Léner Pétert, ő mégis megnevezte lehetséges utódját, Méhes Lászlót, aki – szerinte – megtartaná a József Attila Színház értékeit, alapfunkcióját, és tovább is gondolná a maga módján. Ezt a társulat is elfogadta.
Szó sincs arról, hogy most széket cserélnének-e a főrendezővel, Méhes lesz a direktor, ő pedig jelen marad. „Olyan mértékben használnak majd, amennyire szükség lesz rám” –fogalmazott.
Mi lesz akkor, ha más pályázata mellett teszi le voksát a főváros? Erre Léner Péter úgy válaszolt: „1944-ben apám, aki egy művelt, okos ember volt, azt mondta, nem történhet semmi rossz, hiszen jogállamban élünk. Tévedett. Inkább úgy értelmezném ezt erre a helyzetre: a fővárosi színházak érdekeit nézve én azt gondolom: ennek így kell történnie.”
