– Több könyvet, kérlek, már ne hozz haza! – kéri szeretetteljes kedvességgel felesége Holló József altábornagyot. Nem csoda, hiszen a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója háromezer kötetnyi szellemi táplálékot gyűjtött össze az évek során. Édesanyja olvasás iránti csillapíthatatlan szomja már kiskorában ráragadt, így sokszor pásztázta a család hatalmas könyvtárát.

– Ahhoz, hogy megértsem a katonai szakkönyveket, elengedhetetlen volt világirodalmi alapművek és klasszikusok ismerete – meséli a hatalmas könyvszekrények és hadászati témájú festmények között.

Szülei közgazdásznak vagy orvosnak szánták. Nagybátyja tiszti díszkardjának megtalálása a családi ereklyék között azonban megpecsételte sorsát: ízig-vérig katona lett, kinek saját bevallása szerint ez a civil életében is megmutatkozik.

Telefonja szüntelenül csörög, egy perc szusszanása sincs. Hetente többször tart előadást, beszédet. A szavak, a betűk forgatagában él heti hét nap, napi sok-sok órában. Most is egy négyórás értékelésen van túl, ahol katonai szemléletébe és beszédeibe – mint máskor is –be enged egy kis romantikát: Jókai regényeit már fiatalkorában falta, mint mondja, töltetet adnak mindennapi életéhez.

Naponta fésüli össze az „erőt, egészséget” a „jó napot kívánokkal”. Szükséges is ez egy olyan intézményben, ahol együtt alkot katona és civil. – A kettő a legbarátibb szféra kell hogy legyen. Ugyanolyan állampolgár vagyok, mint egy civil. Csak egyenruhás – mondja mosolyogva.

A nehezen olvasható Passuthkötetekmellett Carl von Clausewitz hadtörténész is jól megfér. Előszeretettel idézi a katonai teoretikus elméleteit, aki a háborút a politika más eszközökkel való folytatásának tartja, nem pedig egy agreszszív tudománynak. Így gondolkodik Holló altábornagy maga is.

Ernest Hemingway műveire pillantva megcsillan komoly tekintete. – Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni – idézi rögtön. Oly szoros ez a lelki kötelék „kedvenc haditudósítójának” műveivel, hogy Kubában járva bebarangolta életútját a kocsmáktól a halásztáborig. Vásárolt is egy festményt. Azóta a La Bodegita del medio már szobájának faláról köszön vissza.

Hivatását nem meghazudtoló módon katonai szakkönyvek garmadája sorakozik a polcokon. Az embert az embertelenségben ábrázoló, emészthetőbb alkotások a világa. John Keegenről és Huntingtonról beszélve már pedagógiai területre lép, és kötelező olvasmánnyá tenné műveiket minden katonának. Idetartozik az intuitív hadvezér Zrínyi Miklós is. Holló tábornok úgy véli: a mai szabályzatok sem írnak mást, mint amit ő lefektetett a Tábori kis traktában.

A katonának hivatása van, nem munkája. Testületi jellegű és szigorú. Rend és fegyelem.

Azért egy mojito és pár sor Hemingway ebbe tökéletesen illeszkedik.

Polcfigyelő

a sokszínűség jegyében egyéniségéhez közel állónak tartja j ack Londont, de vissza-visszatér Tolsztoj és Dosztojevszkij is, akinek hőseivel és gonosz karaktereivel is előszeretettel játszadozik, kivetítve őket a való élet személyiségtípusaira.

A szakkönyvek nagy része diósdi telkén bújik meg, körbeölelve hétévesen édesapjától kapott íróasztalát, amelyen a mai napig születnek a művek, fordulnak a könyvek lapjai a pörgő életből kiszakadva, a béke szigetén.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.