Soha nem emelte fel a hangját, mégis, ha megjelent valahol, rá kellett figyelni. Nem tolakodott díjakért, pozíciókért, mégis kitüntetésekkel halmozták el, mert személye rangot adott a díjnak. Ujfalussy Józsefet kérték fel és választották, mert bíztak benne: az MTA Zenetudományi Intézetének igazgatójaként, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) rektoraként, a MTA alelnökeként, a Károli Gáspár Református Egyetem rektoraként.

Azon ritka emberek közé tartozott, akik még négyszemközt sem mondtak senkire rosszat. Külsőséges eszközöktől idegenkedett, nem ragadtatta magát szenvedélyes kirohanásokra. Lételeme a beszélgetés volt. Ebben bontakozott ki káprázatos elméje, memóriája, és ezekből a beszélgetésekből nyertük a legtöbbet mi, tanítványai, kollégái. Nem lexikális adatként bújt elő agyából a filozófia, a zene és más művészetek területeiről a felmérhetetlen mennyiségű ismeret, hanem pezsgő, élvezetes, sőt játékos formában. Nála minden, mindig jelen volt.

Fejből – és eredetiben –idézte a görög és latin auktorokat; kedvencétől, Homérosztól, akiről 1944-ben a Debreceni Egyetemen bölcsészdoktori disszertációját írta, oldalakat recitált görögül; társalgás közben versszakok pattantak ki a magyar költők – mindenekelőtt Arany János –verseiből, és ha volt a szobában zongora, nem állta meg, hogy zenei szemelvényekre is rámutasson –kotta nélkül. Nyomtatásra érett definíciókat közölt a legkisebb erőkifejtés nélkül, és sajátos, huncut mosollyal biggyesztett a témához egy odaillő anekdotát. Debreceni volt – a város református szellemének örököse. A régi Debrecent őrizte hanghordozásában, választékos beszédmodorában, habitusában.

Vonzódott a Partiumhoz, Érmellékhez – Kazinczy, Kölcsey, Ady hazájához, ahol iskolás kora nyarain meghatározó élményeket szerzett.

Gondolkodásának rendszere partitúrához hasonlított, amelyben egyetemes és magyar örökség ellenpontozta egymást. Második alma máterében, a Zeneakadémián, ahol zeneszerzést Veress Sándornál, karnagyképzést Ferencsik Jánosnál, zenetörténetet Szabolcsi Bencénél és Bartha Dénesnél, népzenét Kodály Zoltánnál látogatott, 53 éven át oktatott zeneesztétikát, zenetörténetet és zeneelméletet. A zene jelentését kutatta és tolmácsolta tudósként és ismeretek terjesztőjeként egyaránt.

Sokat mondott el, de keveset írt le a görög szellemű magyar. Személyében egy elsüllyedt szellemi katedrális egyik utolsó felkentje távozott el.