– Eredetileg Erdőss Pál rendezte volna ezt a filmet, de ő elhunyt, és ön lépett a helyére.

„Mindig szerettem rögtönözni”

– Ez akkor már elfogadott filmterv volt egy zsarolási ügyről. Bereményi Gézával alapvetően átírtuk a forgatókönyvet, egy új történet kerekedett ki belőle.

– Mégpedig a hazai maffiáról. Könnyű vagy nehéz manapság ezt a témát itthon földolgozni?

– Hadd illusztráljam egy példával. Olvasom egy rendőrtiszt fölháborodását: elég már ebből a sok BKV-s följelentésből, nem érkezett annyi, mint állítják, és azt is slendriánul írták meg. Így vagyunk a hazai korrupcióval. Iszonyúan fel lett habosítva, főleg most, a választások előtt. Az egyik politikai fél ösztökéli a másikat, ki tud dehonesztálóbb lenni, gyakran zéró vagy öt százalék igazságtartalommal. Másfelől viszont igazságjéghegyeket visz a víz, amelyeknek csak a csúcsát látjuk. A folytonos gyanúsítgatások oda vezetnek, hogy már mindenki gyanús.

– Tehát nem könnyű. A film főhőse, a parlamenti körökben is megfordult repülőbajnok rögtön belekerül a maffiahálóba, amikor városi polgármesterséget vállal.

– Talán azzal az illúzióval vág bele, hogy tehet valamit, például a közeli repülőteret fel lehet újítani külföldi befektetőkkel. Ám mihelyt megmozdul, a nyakára lépnek. Előbb megjelenik a barátja, úgy tűnik, titkos megbízatással, majd megkörnyékezi egy félig magyar származású ukrán nő is, akibe beleszeret. Aztán ott vannak a korrupt helyi vezetők.

– Miért éppen ukrán a szóban forgó hölgy?

– A Nagy-Kálózy Eszter által formált figurát és a sorsát egy valóságos történetből vettük át Gézával. Mintha az ukrán maffia egy szála feslene föl, erre a főhős – Cserhalmi György játssza –, rá is kérdez. Jelentéktelennek látszó apróságokból menet közben kezdett el nőni a szereplők háttere. Kinyílt a történet.

– És bonyolulttá vált. Törőcsik Marinak például van egy hátborzongató jelenete, de nem tudtam megfejteni, ki ő a filmben.

– Befolyásos ügyvéd. Fölfelé tartanak a szálak, az országos politikáig.

– No, ez az. Kiderül, két pártpotentát a „keresztapa”, akik nagy összegeket nyúlnak le a repülőtéri kenőpénzből.

– Hát igen, a hatalom, a pozíció – no meg a jól kistafírozott életforma fenntartása – súlyos milliárdokba kerül, amelyeket valahonnan meg kell szerezni. Amíg a pártfinanszírozást nem oldják meg tisztességes eszközökkel, addig ez így lesz.

– Mely pártokat képviseli a filmbeli két politikus?

– A mindenkori nagyobbikat és kisebbiket. Az előbbi pénzeli az utóbbit, mert szüksége van rá.

– A repülőtér iránt egy svéd cég érdeklődik. Utalás a Grippen-ügyre?

– Csak távoli. Mert abban is politikai döntés született. Miért úgy? Csak. És ez a „csak” – sötét doboz. A filmben megkevertem, nem a svédek, hanem az angolok a befutók. Sehol sem tettem direkt utalásokat, mert csak a modellt akartam megrajzolni.

– Nem tart attól, hogy az utalások, a bonyolult szálak miatt nehezen befogadható a film?

– Volt, amit nyitva hagytam. Például, hogy a végén ki lövi le az ukrán nő korábbi társát. Bevallom, elragadott a nyitottság megannyi lehetősége. Mindig szerettem rögtönözni, noha pontos menetrendem volt, hová akarok eljutni. Most a film karaktere változott meg azáltal, hogy menet közben összetettebbé vált a cselekmény. Mondhatnám, magamat húztam be a csőbe, de úgy érzem, a közönség kihúz belőle. Az első visszajelzések biztatóak ugyanis. Értik, miről van szó.