Van esélyük a világsikerre?

Miért nincs magyar zenei világsztár? Ezt a zenei körökben időről időre elhangzó kérdést járták körül nemrég a Balassi Bálint Intézet szakmai beszélgetésén. Pontosabban arra keresték a választ, milyen lehetőségeik vannak a magyar zenészeknek külföldön, segíthetnek-e ebben, és ha igen, hogyan a magyar kulturális intézetek, a kulturális szakdiplomaták.

Bíró Csilla, a Starlet Music Management vezetője, négy fiatal klasszikus zenész impresszáriója szerint nagyon nehéz kijutni külföldre, mert telítődött a piac, az elvárások sokkal magasabbak, mint régen: már nem elég a tehetség, a jó kiadónál megjelenő lemez ahhoz, hogy valaki berobbanjon a nemzetközi élvonalba.

A beszélgetés egyik alapvető kérdése az volt: feladatuk-e a kulturális diplomatáknak a zenészek külföldi piacra jutásának segítése, és ha igen, akkor az információszolgáltatáson kívül kell-e többet tenniük?

A menedzserek szerint több mindenben segíthetnének. Például abban, hogy a magyar zenekarok propagálására remek lehetőséget teremtő showcase-ekre minél több előadó jusson ki, vagy abban, hogy a már itt-ott (például a Womexen) bemutatkozott zenekarok bekerüljenek a piaci vérkeringésbe. Gerendai Károly, a Sziget főszervezője szerint a magyar zenészek nem igazán mutatták még meg magukat külföldön, és abban sem biztos, hogy megvan a kellő akarat a segítésükre. A kulturális diplomaták többféle módon reagáltak a felvetésekre. Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetője például kijelentette: nem feladatuk a zenekarok piacra juttatása, erre nincs pénzük, hiszen a rendezvényekre fordítható szűkös keretből nem, vagy nehezen tudnának gázsit fizetni. Az információk megszerzése, listák összeállítása pedig sok időt, energiát, befektetést igényel, ezt valahogyan vissza kellene kapniuk. Derdák András, a párizsi intézmény vezetője viszont azt mondta, ők már évek óta teszik, amit tudnak: a zene ünnepe alkalmából már hat városban biztosítanak fellépési lehetőséget magyaroknak. Gázsi nincs, de megmutathatják magukat helyi koncert- és fesztiválszervezőknek.

Tavaly kétszázan pályáztak hozzájuk. Lányi Eszter, a Tel-Avivban tevékenykedő szakdiplomata felvetette: sokszor az előadók sem kellően felkészültek, például nem tudnak magukról profi angol nyelvű biográfiát, megfelelő minőségű fotókat küldeni, ami pedig elengedhetetlen feltétele lenne népszerűsítésüknek. Továbbá ők is igényelnék, hogy tudjanak a magyarországi show-case-ekről, hogy elhozhassanak külföldi impresszáriókat, fesztiválszervezőket.

A beszélgetés végén a részvevők abban tudtak megegyezni, hogy tisztázni kellene, pontosan milyen segítséget várnak a menedzserek, és mit tudnak nyújtani az intézetek ingyen, milyen szolgáltatásokat vállalnának pénzért. Így talán elkerülhetők lennének az olyan esetek, mint az Omega fellépése volt nemrég Lengyelországban: a magyar intézet munkatársainak sokórás munkájával egy több mint 3500 fős helyszínen létrejött a koncert, amelynek minden bizonnyal nem kis bevételéből egyetlen fillér sem jutott az intézetnek.

Budapesten járt Roger Faxon, az EMI Publishing elnök-vezérigazgatója, hogy tárgyalásokat kezdjen politikusokkal, szakmai szervezetekkel a legális zenefelhasználási lehetőségek bővítése, a kalóztevékenység, a hamisítás visszaszorítása érdekében. Lapunk kérdésére, hogy vajon miért nincs magyar világsztár, Faxon azt mondta: szerinte a magyar zenészek tehetségesek, de egyelőre nincsenek olyan lehetőségeik, mint egy amerikai, vagy angol előadónak. Az EMI például országonként szerveződik, ami azt is jelenti, hogy az egyes országok elszigetelődnek – szeretné lebontatni ezeket a falakat, de időbe telik. Szerinte azok a zenészek, akik csalódtak egy kiadóban, joggal gondolják úgy, hogy jobb, ha saját kezükbe veszik a karrierjük építését. De a valóságban nem elég, ha valaki felteszi magát a netre (a MySpace-en ötmillió zenekar van fenn!), és készít néhány CD-t. A közönség megszerzéséhez sokféle készség szükséges, valamint az, hogy az üzleti ügyeket is „szenvedéllyel” intézzék.