Hoszszabban ennél persze lényegesen többet lehetne írni róla, mert a lemez a sokadik meghallgatás után is tartogat meglepetéseket, felfedezni való finomságokat.

Ez persze nem olyan meglepő. Egyrészt, mert az „alapanyag” igencsak vegyes: a magyar mellett balkáni és görög népzenék, dzsesszes dallamok hallhatók a lemezen. Másrészt, mert Nikola Parov és Herczku Ágnes már évek óta együtt dolgozik, és időről időre valami újra, a korábbitól eltérőre, még érdekesebbre törekszik. Harmadszor, mert erre a lemezre csak olyan dalok kerültek fel, amelyeket a koncerteken már megedzettek, véglegesre csiszolgattak.

A végeredmény sokszínű album, amelyen minden szerepel a táncos-bulizós daloktól a melankolikus, elmélkedős darabokig. A mai köntösbe öltöztetett népdalok között tökéletesen megfér Parov egyik saját szerzeménye (A Nőnek), amely állítólag évekig porosodott a fiókban, előadóra várva, míg végül maga a szerző énekelte fel. Örvendetes, hogy nem várt tovább.

Reméljük, nekünk sem kell sokat várnunk a következő közös lemezre.