Utcai muzsikaszó – ahogy tetszik?
– Kétféleképpen állhat hozzá egy-egy város vezetése az utcai zenéléshez – mondja Bartha Ágoston, aki húsz évig volt utcazenész, többnyire Svájc nagyvárosaiban. – Kezelhetik szociális kérdésként, megengedve, hogy a zenéhez nem értő koldusok is játsszanak, de szerintem ebben az esetben is korlátozni kellene a játékidőt, hogy senki ne őrüljön meg, mert egész nap ugyanazt a két dalt kell hallgatnia. Ha viszont nem a szociális hozzáállást választják, hanem azt szeretnék, hogy jó zene szóljon mindenki megelégedésére, akkor szabályozni kellene. Például egy napi ezer forintba kerülő engedély kiszűrné azokat, akik valójában koldulni szeretnének, és nem zenészek. Szűkíteni kellene azon utcák, terek listáját is, ahol játszani lehet – mondja a zenész.
Véleményét saját tapasztalataira alapozza, hiszen több városban játszott. Nyonban például csak egy üzlet, étterem ajánlásával lehet engedélyt kérni a rendőrségen. Genfben naponta, fejenként tíz frankért lehet játszani, háromhavonta maximum tíz alkalommal (az engedélyhez fényképre, plusz egy kérdőív kitöltésére is szükség van), Bernben egy-két ember bármikor zenélhet, de zenekar csak meghatározott napokon és órákban, borsos árú engedélyért.
Európa-szerte találni hasonló szabályozásokat. Dániában például az utcai zenélés megengedett, de háromfősnél nagyobb zenekarnak a rendőrségtől kell papírt kérnie. Egy korábban Münchenben játszó hegedűs szerint a városban a heti egy alkalomra és meghatározott helyre szóló ingyenes engedélyt a rendőrségen kellett kiváltani, aki anélkül játszott, előbb-utóbb megbüntették.
Magyarországon viszont valószínűleg csak ott születik szabályozás, ahol a lakók sokat panaszkodnak. Budapesten 2004-ben Ikvai Szabó Imre és Körmendy Ferenc felvetette, hogy évenkénti utcazenész-fesztiválon dőljön el, ki játszhat a város nagyjából kétszáz kijelölt területén jelképes, havi százforintos díj ellenében. A szabályozást végül nem szavazták meg, sőt a városháza tájékoztatása szerint ugyan a téma többször szerepelt a közgyűlési előterjesztések között (valószínűleg idén is tárgyalnak róla), de eddig nem volt politikai szándék a szabályozás megalkotására. Így a köztéri zenélés jelenleg se engedélyhez, se díjhoz nincsen kötve. (Igaz, más közterület-használati rendeletek természetesen a zenélésre is vonatkoznak, nem lehet például engedély nélkül színpadot állítani.)
A városháza szerint a szabályozás nem számít általánosan elfogadott gyakorlatnak: több európai városban is szabadon használhatják a közterületeket az utcai előadók, Párizsban például turisztikai vonzerőnek számít a sok zenész, táncos, mutatványos.
Szegeden viszont a polgármesteri hivatal megelégelte a beérkező panaszokat. –Szeged mediterrán hangulatú fesztiválváros, és ehhez a képhez hozzátartoznak az utcazenészek, de például a szűk főutcán lakókat joggal zavarta a nem mindig hallgatható színvonalú zene – mondja Vécsey Ágnes, a polgármesteri hivatal sajtófőnöke. – Úgy gondoltuk, itt az ideje összeegyeztetni a két elvárást, ezért tavaly év végén életbe léptettünk egy új szabályozást. E szerint csak három négyzetméternél nem nagyobb közteret lehet elfoglalni, kizárólag hangosítás nélkül lehet játszani reggel 10 és este 9 között, illetve meghatároztunk néhány helyet a legszorosabban vett belvárosban, ahol nem szabad zenélni, mert zavarnák vele a lakók nyugalmát.
A rendelet betartását a közterület-felügyelet munkatársai ellenőrizhetik, megszegése legfeljebb 25 ezer forintos bírsággal sújtható – az elmúlt hónapokban még nem volt példa arra, hogy kiszabják. Az önkormányzat toleranciát hirdetett: ha valaki nem engedélyezett helyen játszik, megkérik, hogy menjen át olyan helyre, ahol szabad zenélni.
