Berlinben már enyhül a kínai cenzúra

A német fővárosban most mindenki azt találgatja, vajon hogyan ünnepli majd a tegnap este elstartolt Berlinale a hatvanadik évfordulóját. Ami már biztos, hogy városszerte tartanak majd programokat, és az ünnepet hivatott idézni a fesztivál plakátjaiból készül óriás installáció is, melylyel ma este nyolckor a Brandenburgi kaput burkolják be.

Ezt Fritz Lang klasszikusának, a Metropolisnak a bemutatója követi. Mindeközben pedig a Berlinalék korábbi 800 vendégének portréival hintették teli az egész várost. Legalább van mit nézegetni a fogcsikorgató hidegben, és a sokszor csaknem húszcentis jégpáncéllal borított járdákon.

A veterán fesztiválozók azonban inkább arról pusmognak, hogy mindemellett egy erős filmfelhozatal sem ártana, már ha felhőtlen ünnepre vágynak a berliniek. Az aggodalom nem alaptalan. A Berlinale szenzációnak számított, amikor 1951-ben először megrendezték. A második világháború után, a hidegháborúval a háttérben azonnal felfigyelt a világ arra a kezdeményezésre, amely a megosztott Európa közepén indult útnak.

Dieter Kosslick igazgató az elmúlt kilenc évben azonban gyökeresen megváltoztatta a rendezvény arculatát. A szervezők már nem rohannak ész nélkül a nagy öregek után: az idei versenyben például egyedül Roman Polanski sorolható ebbe a kategóriába. Lesznek viszont nagy berlini viszszatérők – Zhang Zimou, Jasmila Zbanic, Michael Winterbottom és Wang Quan’an –, olyanok, akik korábban már kaptak Ezüst Medvét.

A programot áttekintve mindemellett jól látszik, hogy fiatal tehetségek után is kutatnak, és nagy merészséggel válogatnak a világ legegzotikusabb filmművészetének terméséből. Még a magyarból is: Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című műve is belefért a berlinalés ízlésbe, igaz, nem a versenyprogramba, hanem a Forum-szelekcióba. Egyszóval a 2010-es fesztiváli szezonnyitó számos meglepetést tartogathat, nincs tuti recept, nincsenek előre prognosztizálható győztesek. Végül is, Kosslick vezetésével továbbra is a saját útját járja a mustra, és teheti is, mivel a válság nincs hatással a megarendezvényre: a költségvetés évek óta stabil, mintegy 18 millió euró.

„Fogalmam sincs” – feleli őszintén Werner Herzog filmrendező, a zsűri elnöke arra a nem túl eredeti kérdésre, hogy „milyen a jó film?”. Aztán persze hozzáteszi: „azt érezni kell”. Idén ezek az érzések ráadásul sokfélék és sokszínűek lesznek, hiszen a zsűri több mint nemzetközi.

– A kínai filmnek különösen fontos a Berlinale – teszi hozzá Yu Nan kínai színésznő, a Werner Herzog vezette zsűri tagja. Szavait most konkrétan is érthetjük, mivel a mustra tegnapi nyitófilmje is kínai mű volt, a már említett Wang Quan’an rendezte Tuan Yuan, azaz Külön együtt. Persze azon túl, hogy egyedi hangvételű, roppant lassú (európai szemmel nézve különösen az) drámával van dolgunk, politikai töltése is van a filmnek.

A mű egy öreg katona története, aki Tajvan elszakadása után csak ötven év múltán mehet vissza Kínába, a szerelméhez és a fiához, akit sosem láthatott. Az asszony, akinek már népes családja van, a férfival akar menni, a férje is nagylelkűen elengedné. A film vége azonban kiszámítható (elvégre államilag finanszírozott alkotásról beszélünk): az asszony marad Kínában. De a jeleneteket elnézve mégis érezhetjük úgy, hogy valamiféle enyhülés tapasztalható a hírhedt kínai cenzoroknál. Az, hogy akár már tréfálkozni is lehet a kockafejű bürokratákon, és szabad beszélni olyan társadalmi dolgokról, amelyek mindmostanáig tabunak számítottak, izgalmas társadalmi folyamatokról árulkodik.

Az idén soknemzetiségű zsűrit vezet Werner Herzog (középen)
Az idén soknemzetiségű zsűrit vezet Werner Herzog (középen)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.