Sellők az uszodában
Valaha a fürdőket gyönyörű mozaikokkal díszítették, gondoljunk Róth Miksa figurális kompozícióira a Széchenyiben vagy a Gellért ornamentikus mozaikdíszeire. Az ötvenes, hatvanas években többek közt Domanovszky Endre készített szocreál mozaikokat Dunaújvárosban. Az utolsó nagy munkák Barcsay Jenőhöz kötődnek: ő alkotta például az újpesti uszoda falképét a hetvenes években.
Szép példák és hagyományok lebeghettek tehát Hartung Sándor előtt, aki az új uszodára kiírt pályázatot megnyerte. A kerületben élő, s ide nagyon is kötődő festő először egy olajképet képzelt el. Furcsa perspektívából, a víz alóli nézetből ábrázolt volna egy reneszánsz kútépítményt: e nézőpontból ugyanis hihető, hogy ég és víz egybefolyik, és a sellők az angyalokkal táncolnak. Aztán változott a koncepció, a testület elvetette a táblaképet, s maradtak csak a sellők, de immár mozaikból.
Hartung Sándor szereti a különös kompozíciókat. Műtermében például az egyik vásznán – Rétegek a címe –gyerekkori önmagával beszélget a Duna-parton ülve, ráadásul mindezt úgy ábrázolja, hogy még az is látható, amint ecsetjével épp megörökíti ezt a jelenetet. Mintha a kép festené önmagát. Ezzel a különleges alkotással fődíjas lett 2007-ben a debreceni festészeti biennálén.
Uszodai mozaikján nincs ennyi „csavar”.Vagyis van, csak nem így. Ott a sellők táncolnak spirálformán a kör alakú kompozícióban, s még a gyöngyház csillogású, monokróm háttérben is látni örvénylő mozaiksorokat. Címe: Mélység és magasság. „Hiszen a gyönyörű vízi tündérek démonok és angyalok egyszerre – mondja a művész. – A kompozíció tematikusan kapcsolódik az uszodához, de az alakok képi metaforaként jelennek meg.” Megfejtésüket nehéz megfogalmazni: a sokarcú nőiség, a holdlényegű, örök, női változékonyság, e végtelen, teremtő körforgás.
A mester napi tizenöt órát dolgozott a képen: a vázlatoktól az utolsó falsimításig így is egy év kellett, hogy elkészüljön. Munkájához egyedül Balázs Miklós mozaikművész barátja, az aquincumi mozaikok restaurátorának tanácsait kérte ki. Amúgy semmit sem akart másra bízni. A figurákat sok ezer velencei üvegmozaikból alkotta. A főalak, vagyis a fő sellő kétszeres életnagyságú.
A mozaikot néhány hete avatta fel a kulturális miniszter. Most már semmi akadálya, hogy az örök nőiségre gondoljunk, úszás után e képet nézegetve, s kissé türelmetlenkedjünk a nő miatt, akire várunk, hogy mikor végez már a hajszárítással.
Több művészetet a falakra!
