Picassók, melyeket sosem adnak kölcsön
Chester Dale-t minden ENSZ-tagállamnak! – ez a külföldi egyik első gondolata a washingtoni Nemzeti Művészeti Galéria vasárnap nyílt kiállításán.
Az egykori Wall Street-i befektető (1883–1962) egy vérbeli amerikai üzletember rámenősségével, de – képzőművész felesége, Maud Dale hozzáértésére is támaszkodva – jó ízléssel vásárolta az elsősorban, de nem kizárólag XIX–XX. századi festők műveit, főleg franciákéit. Majd jó mecénás módjára az egész, végül több mint 1500 tételből álló gyűjteményét a washingtoni múzeumra hagyta – igaz, fokozatosan, két évtized alatt, és egyre feljebb verekedve magát közben az intézmény kuratóriumában. Az eredmény: egy csaknem páratlan kollekció, amelyre Washingtonban most Amerikához képest is feltűnő PR-akcióval, francia szakácsbemutatóval és hangversenyekkel hívják fel a figyelmet.
Annál is inkább, mert a gyűjtemény 81 válogatott darabja nemcsak, hogy 1965 óta először látható egyben az elkövetkező másfél évben, de az örökhagyó akaratának megfelelően e képek – többek közt Picasso, Gauguin, Cézanne, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Renoir, Modigliani, Dalí, Rousseau, Braque, Monet, Manet, Léger jól ismert művei – soha nem utaznak máshová. Dale ugyanis nem tudta volna elviselni, ha a múzeumlátogató az általa megvásárolt kép helyett egy cetlivel találkozik a falon: „Kikölcsönözve”.
– Eddig vagy más itteni kiállításokon vagy pedig restauráláson voltak ezek a képek. A modern festészeti osztályt például „sajnálattal” értesítettük, hogy áthozzuk mind a tizenegy Picassóját. A kiállított anyagból a legrégebbi festmény, A fehér ruhás fiatal nő portréja (1798) Jacques-Louis David körétől egyenesen a restaurátorműhelyből került fel – mondta a Népszabadságnak a megnyitónKimberley Jones kurátor. A gyűjteményben feltűnően nagy arányban láthatók portrék – köztük Paul Gauguin 1889-es Önarcképe vagy Salvador Dalí 1958-as, magát Chester Dale-t ábrázoló munkája –, ugyanis Maud Dale ezeket „a korszak visszhangjainak” tartotta.
